Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

alább közölt adatok egytől-egyig Heves megye úrbéri tagositási iratainak a megjelölt községet illető percsomóiból származnak. Abasár Közbirtokosok tulajdonában levő szőlőtermelő falu. Az úrbérrendezés óta az elkülönzés idejéig, 1839-ig felmérés, rendbeszedés nem volt. Az 1874-ig halogatott tagositási perben 464 hold maradványföldet a volt úrbéresek kezén hagytak, az előírt váltságdíj ellenében. Adács Tágas, sík határában gazdagon termett a fekete föld. Egy földesura volt, a gr. Batthányiak uradalma. Még az úrbérrendezés előtt, 1768-ban Batthányi József a majorsági földeket 4 évre béribe adta jobbágyainak, majd az urbárium bevezetésével egyidejűen, 1771-ben mérnökkel felmérette a határt. E művelet eredményeként már ekkor kimutatható volt 335 hold maradványszántó és 123 hold maradványrét. Ugyanakkor a majorsági földeket is felmérték, az egyes majorsági táblákat egymástól határkövekkel elkülönítették. A maradványföldeket a jelentkező gazdáknak •és zselléreknek nem az urbáriumban előírt szolgálatok ellenében adták ki használatra, hanem bérlet formájában. A majorságföldek használatáról szóló bérleti szerződést a földesúr 1811-ig rendszeresen meghosszabbította. Ezek terjedelme 1811-ben: 1397 hold szántó és 148 hold rét. A jobbágyok heteddézsmát és egy összegben 1200 Ft bérleti díjat fizettek értük. 1811-ben a földesúr a majorságföldekből 675 holdat visszavett, lassan kiépítette saját kezelésű majorüzemét, a régi bérleti szerződés helyett újabbat, terhesebbet írt elő. A jobbágyok eziránt tett panaszukban elmondják, hogy az urasági földek használata nélkül nehezen tudnak megélni, a gazdák közül hatan máris Battonyára költöztek. Azt kérik, engedje meg a földesúr az összes majorsági földeknek úrbéri telkek alakjában való benépesítését. Ebben az esetiben 120 új telket lehetne kialakítani, de ha ennyi földet nem is ad nekik, legalább 70 telek felállítását engedélyezze. Az egyéb sérelmeket is tartalmazó jobbágypanaszok kivizsgálását a földesúr előbb igyekezett elodázni, majd a megye utasítására mégis napirendre tűzte a saját úriszékén. Elutasító ítélete ellen a jobbágyok a megyéhez fellebbeztek, de ez is úgy döntött, hogy a földesúr a majorságföldeket nem köteles kiadni telkesítésre, csupán a maradványföldekből lehet új telkeket alakítani. Ezeket azonban akkori használóik, a telkesgazdák nem adták ki kezükből az újonnan telekre ülni kívánó zselléreknek, így a telki állomány 1811 után sem növekedett. A jobbágyok csupán annyit tudtak elérni, hogy csökkent a maradványföldek robotterhe, míg a heteddézsma változatlan maradt. A földesúr az 1811-től 1817-ig terjedő időszakra még meghoszszabbította a majorsági földek bérletét, 1813 júliusában pedig az uradalmi földmérővel végrehajtatta az úrbéri illetőségek kimérését. A job'bágyföldeket most is a határ ugyanazon részén adták ki, ahol az úrbérrendezés óta feküdtek. A kimérést Markmüller megyei mérnök ellen255-