Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

osztó törekvésről beszélni, hiszen itt olyan földekről van szó, mely eddig is parasztbirtok volt, amit tehát nem kellett elfoglalni. Mindössze egy esetről tudunk, ahol bizonyos allodiális földek elszán­tását vélhetjük felfedezni. „Jákobéi István és neje Turcsányi Rozália csépai közbirtokosok folyamodványukban megnevezett több csépai lakos által erőszakosan elszántott s már három éveken által használt — a hely­ség bírája és a kerületi szolgabíró Szana Zsigmond elébe is feladott, de azok által sem visszaadott — örök földjeiknek birtokába leendő léptetését eszközöltetni kérik — annyival is inkább azoknak követeléséért még agyonveréssel is fenyegettetnek" [111]. Ha igaz a közbirtokosok állítása, akikor itt valóban a földfoglalás bár nagyon is „halkszavú" — jelentkezését vélhetjük felfedezni. De ez sem bizonyított. A földesúr panasza eredhetett rosszhiszeműségből is. Így ítélhette meg a megye is, mert a panaszost igazságtevésért a törvény­székhez utasította. Egy másik földfoglalásról a törvényszéki jegyzőkönyvben olvasha­tunk. „A törvényszék elébe állított mezőtúri rabok (5 személy A. F.) el­ismerték, hogy 1848. évben a házas zsellérek és a földesgazdák között a föld kiosztás iránt történt egyezkedés ellenére egymás között gyűlé­seket tartván a már mérnökileg kihasított földeket újra felosztani elha­tározták és azt a bíráknak többszöri tiltakozása ellenére felosztani és fel­szántani merészeltek. Ebbéli vétségükért eddig szenvedett fogságuk be­tudásával szabadon bocsátani és egyszersmind a törvényszék előtt elnö­kileg megdorgáltatni és jövőre e féle tettektől eltiltatni rendeltettek" [112]. Ez az eset, mely a parasztság differenciálódásából adódó korai ellen­tétet tükrözi, nem a majorsági földek felosztására irányuló törekvés mellett, hanem inkább ellene bizonyíték. A föld utáni vágyukat a vár­ható kisebb ellenállás felé igyekeztek kielégíteni. Eleve reménytelennek tartván azt, hogy törekvésük a földesúrral szemben sikerrel járhat. A megye parasztsága érezhette azt nemcsak Mezőtúron, de bármely községben is, hogy a földesúri latifundiumok felszámolására irányuló törekvésükhöz segítséget sehonnan sem kaphatnak. Nem reménykedhet­tek Kossuth Lajosban sem. Bár személyét a parasztság legendás szeretete övezte, akiben a jobbágyfelszabadítás előharcosát tisztelték — de ő a leg­válságosabb pillanatokban sem ígért nekik további engedményeket. — Nem reménykedhettek a radikális baloldalban sem, akik ugyan a forra­dalom első hónapjaiban értetlenül álltak a parasztság követeléseivel szemben és csak fokozatosan ismerték fel a nemzeti függetlenség és a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztése közötti szoros összefüggést. A ra­dikálisok valóban harcoltak a jobbágyok érdekeiért, de közben gondosan ügyeltek arra is, hogy követeléseik a nagybirtok felszámolására vezető parasztforradalom gyújtópontja ne legyen. Még a parasztság érdekeiért a legkövetkezetesebben küzdő Táncsics Mihály is a törvényesség megtar­tására intette a parasztokat. A nagybirtok megsemmisítésének politikai feltételei 1848—49-ben valóban hiányoztak. A forradalom vezető ereje a liberális nemesség volt. Bár történelmi érdeme, hogy rálépett — az ese­mények kényszerétől hajtva — a forradalom útjára, de földosztó termé­247-

Next

/
Oldalképek
Tartalom