Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

zőtiést kötött — noha a váltság! összeg egy része csak szent György napkor lett volna esedékes •— a földesúr nem várva be a már akkor e tárgyban hozott 1848. évi XII. t. c. rendeletéhez képest a miniszter intézkedését, őket az egész örökváltságra nézve perbe idéztette s elmarasztaltatta" [103]. * A bizottmányi ülés 1849. január 5-én tárgyalta Szécsi János vámosgyörki lakos folyamodványát. Szécsi folyamodványát még 1848. július 24-én elküldte az igazságügy-miniszternek. Előadta benne, hogy a földesúr 2 egész és 1/4 rész úrbéri telkét tőle elfoglalta. Igazságtevésért esedezik. — Az igazságügy-miniszter Szécsi folyamodványát olyan meghagyással küldötte meg a megyének ,, . . .miszerint a dolog mibenlétéről a vizsgálati irományok felterjesztése mellett jelentés tétessék" [104]. A vizsgálati iratokból, az üggyel kapcsolatban a következő érdekes eset bontakozik ki. Vámosgyörkön 1847-ben úrbéri szabályozás volt. A szabályozáskor 2 egész és 1/4 telek maradt fenn. A maradványföldet visontai Kovács János földesúr 1848. január 11-én örökváltsági szerződéssel átadta ns. Szécsi János zsellérnek. A váltságdíjat — Szécsinek a szerződés szerint — 1848. június 30-ra kellett kifizetnie. Közben megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Szécsi János jószándékára vall, hogy még ezután is hajlandó lett volna eleget tenni vállalt kötelezettségének. Tehetsége azonban nem volt hozzá. Töprengett. Végül is jó megoldásnak látszó ötletével a földesúrhoz fordult. Erről ezt mondja visontai Kovács János földesúr: ,,Szécsi az általa felhozott törvénycikk szentesítése után, május hónapban hozzám jővén és arra kért, adnék neki nyugtatványt arról, hogy a földem árát már kifizette, hogy ennélfogva arra az Egri Tákarékpénztártól pénzt kölcsön vehessen kielégítésemre. ígérvén, hogy addig is nekem ellennyugtatványt adand ki nem elégítésemről, s hogy nékem adósom. Mire én neki kezet nem nyújtván június hó utolján ismét hozzám jött s 340 pengő forintba 6 ökrét, szekerét s azt ajánlotta, hogy ezen kis összeget 400 pft-ra felpótolja, mert neki több pénze nincs". A földesúr nem fogadta el Szécsi utóbbi ajánlatát sem. A földet tőle elvette és másnak adta. Visontai Kovács János eljárásának igazolásaként a következőkkel érvel: „...Világos tehát ezekből, hogy a folyamodó úrbéri birtokot még nem kapott, és így úrbéri birtokban nem lévén az általa idézett legújabb törvény jótéteményét magára nem alkalmazhatja, mert ez a törvény úrbéri birtokot senkinek sem adott, hanem csak valóságos úrbéri birtokosnak adott tulajdont. A folyamodónak úrbéri birtoka nem volt, s azt a szerződést csak feltételesen — ha ti. fizet — engedett neki. Ha a folyamodó okoskodása állna, bárkinek úrbéri telekké alakítandó fenn maradvány földeit elfoglalhatná más, abba bele ülhetne, mert hiszen az idézett törvény különbséget nem tesz úrbéri telek s telek között, s ez az elv majd igen messze vinne". * Az 1848 :XII. t. c. 9. §-a: „A már eddig kötött úrbéri örökváltsági szerződésekre nézve, a jelen törvény alapján, a körülményekhez képest, a minisztérium fog igazság és méltányosság szerint intézkedni." 246-