Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A jogok gyakorlásában kivételt képezett — az 1336. évi törvények alapján — az a könnyítés, hogy az önálló jobbágyközségekiben szent Mihály napjától karácsonyig, ha pedig saját szőlőhegyük is volt szent György napig a jobbágyok is mérhettek bort. Pálinkát is főzhettek, de főzőüstönként 2 Fr-t kellett a földesúr részére fizetniük. Húst is mérhettek, de csak abban az esetben, ha a földesúr nem vágatna a lakosoknak elég húst, vagy ha marhájukat baleset érte [64]. Most, hogy a föld tulajdonjoga az úrbéri földeken gyakorlatilag a volt jobbágyoké lett (bár a tulajdonjogot a 48-as törvények kifejezetten nem mondták ki) joggal következtethettek arra, hogy a földdel együtt a királyi kisebb haszonvételek gyakorlásának joga is rájuk szállt. A valóság azonban nem ez volt. A haszonvételek továbbra is a nemesi birtok jogai maradtak. A volt jobbágyok amikor az ellen tiltakoztak, vagy tettlegesen is ellenszegültek már nem régi sérelmet orvosoltak, hanem újkeletűt. Az 1848-as törvények hiányosságán akartak a maguk érdekében változtatni. A különböző regálék közül legtöbb helyen az italmérési jogot vitatták magukénak a parasztok. Már 1848. ápr. 29-én Hatvan városában törvényszéki tárgyalásra került sor, mert a lakosok törvény ellenesen bort mértek és a város bírája ellen lázítottak. (A bormérés és a bíró elleni lázítás összefüggő probléma. A lakosok bormérésével szemben a bíró a törvényt védelmezte s ebből adódott az összeütközés). A hatvani parasztmozgalmat a rendelkezésünkre álló periratok adatai alapján a következőképpen tudjuk felidézni. A hatvani volt jobbágyok és az ugyancsak jobbágysorban, úrbéri földön élő nemesek mozgalmat indítottak az italmérési jog szabad gyakorlásáért. Ns. Szádeczki Mihály, Ridl Ferenc és ns. Balázs Sándor, a mozgalom vezetői ns. Szádeczki Mihály házában „összejöveteleket tartottak". Az összejövetelek alkalmával arról beszéltek, hogy „az újságban megjelent törvénycikkek szerint a szabadság már mind meg van adva", de azt a „bírák eltitkolják". A város vezetőit: a bírót, a tanácsot és a jegyzőt, „mert az velük nem tart, mert őket az uradalom és nem. a lakosság" tette a város vezetőivé, le kell váltani és helyettük új vezetőséget kell választani. A város vezetőinek bűneiről írást is készítettek. Elhatározták. hogy a bort ezután szabadon fogják mérni, ha pedig őket valaki ebben akadályozni merészelné, azok ellen egységesen fognak fellépni. Megbeszéléseik határozatait a lakosság között széles körben terjesztették. A mozgalom hatásosnak bizonyult. A megrémült uradalom a megyéhez fordult segítségért. A megye utasítására április 24-én a szolgabíró a városban megjelent. A szolgabíró érkezéséről már előbb hírt kapott lakosság nagy tömegben gyülekezett a községházánál. A szolgabíró megpróbálta a „lázadókat" tettük jogtalanságáról meggyőzni. Utasította őket a törvény tiszteletben tartására, a szabad bormérést pedig eltiltotta. Ez azonban nem hozta meg a várt eredményt. Még nagyobb lett a felháborodás és a kiáltozás. „A szolgabírói tekintély ellen nagy tiszteletlenség lőn." Ns. Szádeczki Mihály fejére olvasta a szolgabírónak, hogy „nem igazat beszél", „jobb lett volna, ha otthon marad az ebadta". Ridl Ferenc .236