Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A volt jobbágyokat is nagyon foglalkoztatta a szőlőföldek további sorsa. „Tiszaroff képviselői folyamodásukban előterjesztik, miszerint helységük összes lakosai őket azon világos utasítással bízták meg, minden félreértés kikerülése okáért annak megmagyarázására kérjék fel a megyét, hogy miután az úrbéri viszonyok megsemmisítettek kell-e dézsmát adni oly szőlőskertbőli termésből, mely szőlőskert eddig közadó alapja volt" [48]. A tiszaroffiak kérdése mögött az a gondolat húzódik meg: szőlőföldjeiket úrbérinek kell tekinteni, mivel adóztak utána. Több helyen azzal érveltek, hogy a birtokukban levő szőlőt úrbéri földre ültették. A vizsgálat azonban ilyen esetekben legtöbbször azt mutatta ki, hogy a szőlőt legelőföldön, vagy még elkülönözetlen legelőn telepítették. Erre hivatkoztak pl. a gyöngyöspataiak [49], valamint az apciak [50] de eredménytelenül. Még többen voltak olyanok, akik nem hivatkoztak sem erre, sem arra, hanem minden kertelés nélkül kijelentették: szőlődézsmát pedig a jövőben nem adnak. ,,Elrich Bernát, br. Baldaccy Antal nagykörűi birtokának haszonbérlője kéri a megye intézkedését a végre, hogy a szőlődézsma megadása ellen mutatkozó ellenszenv és ellenszegülésnek gát vétessék" [51]. Bernát András a maga és a többi birtokos társainak nevében fordult a megyéhez: ,,. . .több darab allodiális és mások kizárásával szabad használatú szőlőföldjeiket a hevesi, boconádi, átányi, vezekényi, kisnánai, szentiványi és szárazbői lakosok részint készpénzbeli fizetésben, részint szőlőkötésre és kapálásra adandó napszámba alkudta 3 évre, s azt a múlt évben pontosan meg is fizetvén, ez évben azonban ámbár a törvényt hirdető küldöttség világosan kimondta, mégis még csak árendális pénzt sem akarnak fizetni, mely végből nehogy a beközelgő szüret alkalmával e miatt valamely véletlen eset adja elő magát, kéri a szőlőbirtokosokat kötelességük teljesítésére hathatósan szorítani [52]. Az említett esetek számából téves lenne arra következtetnünk, hogy ezek csak szórványosak s a kérdés megoldása nem tartozott a legfontosabbak közé. Tekintetbe kell vennünk azt a lényeges tényt, hogy a szőlődézsma fizetésének ideje a szüret, tehát az ősz. Hogy a megtagadás hangja máris jelentkezett az csak a kérdés fontossága mellett szól. Biztosra vehető, hogy az említett konkrét eseteken túlmenően is élt a megye volt jobbágyainak a szivében az a szilárd elhatározás, hogy szőlődézsmát fizetni tovább nem fognak. Az ország felett tornyosult a megtámadás veszélyének sötét felhője. A küszöbönálló ellenséges támadás sikeres visszaverésének pedig elengedhetetlen feltétele a nemzeti egységfront megszilárdítása, amelynek épületén — éppen a jobbágyfelszabadítás felemás megoldásának következtében —• máris mély repedések mutatkoztak. Cselekedni kellett, mégpedig gyorsan, még az ősz beállta előtt. A baloldal sürgette, a jobbszárny fékezte a kibontakozást. Közben Jellasics 40 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát és megindult a magyar függetlenség elfojtására. Már nem lehetett várni. Szeptember 15-én végre megszületett a döntés. A képviselőház egyhangú elvi határozatot hozott a szőlődézsma eltörléséről [53], Pár nappal később döntött az országgyűlés a kárpótlás kérdésében is. Ki232-