Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

C a n j e, Canjevo, Can jeva (Inienik — Reg. II. 1092). Szlovákiában: Can a, Cankov. A gyök ca — (MBSPO 111). Csász Heves megyében, puszta Heves mellett: C h a z, C h a s i i Reg. Var. 47, 78. C h a z, Cha s 1455 stb. (Cs. I. 59). Etim.: Lehetséges C a s (y) (MBSPO 112, 442. sz.), amely ismeretes mint szn. az ócseh-ből: C a s, Oasen, C á s e k (ib. és Moroskin 205). így magyarázza Moór is (ZONF VI. 117). Reg. Var. 78. említ Scenka — Sénka személyt. Csevice Heves megyében a Tarna felső folyásánál. Csevice kút, Csevice patak Recsk alatt. Etim.: Öcavice (vagy Scavic a?), tájnyelvi Scävice. Ha eredetileg Scavica volt, akkor az -e- hangú alak a magyar hangrendszerbe való beilleszkedést tanúsítja. Csutaj hegy Heves megyében Egerbocs fölött. Etim.: Talán *Öcutaj. Vö. lengy. Szczutowo. Debrő Heves megyében, ma Felső- és Alsó D., a Tarna mentén: monasterium Debrev Reg. Var. 40, 1219, év, D eb reu 1352, Debrew 1438, 1446, 1461 (Cs. I. 60). Castrum [vár, tábor] Debrew 1459 stb. (Cs. I. 52). Vár ugyanazon a helyen. Etim.: Még leginkább a dhbrt köznévhez tartozik [völgy], (Berneker, SEW 242.) Tényleg említve van Tothfalw (ma: Tófalu) is in valle Debrew 1352 (Cs. I. 73). Talán a Debrev alak is innen ered, vagyis a birtokos -ev'i> képzővel; az -e- magánhangzós alak olvasható a régi időkben, mivel a főnév végződése palatális (-r i>). Vö. szlovák Deberník, szerbh. Da bar, Dabarsko, Dabravine, Dabrac, Dabrenovac, Dabrija, Dab r in a, Dabrinja, Dabric, Dabrnja (Imenik — Reg. I. 298—9), Debrese, D ebre s te, Debris te, Debro, Debrc (ib. 305), bolg. D ebre ne, D eb r en'f>, D ebrT. stica, D e b'i» r ri> (Spis. 269). Az -e v i> szuffixum egy nagyon régi szlovák településre utalna, mert jókor kiszorult az -o v szuff. által a szlovákban. Alig lehetne itt *Dobrewi>. Vö. lengy. Dobrow (MBSPO 146), cseh Dobrev, szerbh. Dobrevo, Dobrova stb., szlovák: Dobr o v á. Debornyafő, kis hegy Heves megyében Váraszó alatt északra (sp. t.). Etim.: Deborna, a *dt>bri> főnévhez (= völgy, szakadék). Vö. Debernik pusztát Szlovákiában Rozsnyó környékén. Derzs, ma Tiszaderzs, eredetileg Heves megyében, ma Szolnok megyében a Tisza bal partján: Der s 1343, 1461, 1482 (Cs. I. 60). Lipsky (Rep.): D e r s. Etim.: *D r z-, valamilyen szn.; vö. szh. Drzic, ócseh Drzena, Drzek stb. (MBSPO 59), szlovák hn. Drzenice, Drzkovce, cseh Drzov, Drzovice stb. (MBSPO 148). Kniezsa Dr z-t úgy értelmezi, mint D h r z is 1 a v t>, D brzimiri rövid alakját, és úgy véli, hogy az ilyen típusú hn-et nem a szlávságból vették át, hanem a magyarságban keletkezett a magyar Derzs szn.-bői. Amellett ez nyilván szláv szn. volt. Pais Dezső török eredetűnek tartja (MNy XXIII. 507). Stanislav szerint D r z nyilván szláv eredetű. Az -i- végű többes számú alak adta a magyarba Derzs-et; a szuffixumra végződő alakok a 153-