Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

növekedés észrevehetően emelte előadásaink és laboratóriumi gyakorlataink technikai színvonalát és eredményességét. Az útnak — mely az oktatási munka további tökéletesítését célozza — természetesen nincs vége. Megújuló főiskolánk új objektumai minden bizonnyal e folyamat meredeken emelkedő tendenciáit segítik elő. IV. E feladatoknak csak úgy lehetett megfelelni, hogy tantestületünk szakmai és ideológiai fejlődése is lépést tartott e célokkal. A két évtizede megalakult főiskola ,,alapító tanári kará"-nak szinte minden tagja (18 fő) egymaga egy „tanszéket", egy szakágat képviselt. Egyetemi magántanártól kezdve a kiválóan képzett tanítóig szinte minden „fokozat" képviselve volt itt. Az élet — mint ahogy azt a számok is mutatták — igen gyors oktatói bővítést követelt. Természetesen egy alakuló kis intézmény tele objektív nehézségekkel, egy alapjait lerakó új társadalmi rendszerben, tanári karának kialakításában nem léphetett fel egyedül a szakmai feddhetetlenség igényével. A szükségszerű sokféle szempont egyeztetése átmenetileg néhány esetben bizonyos szakmai megalkuváshoz is vezetett, így a tanári kar felhígulásának lehetősége többször is kísértett az elmúlt két évtizedben. Ennek ellenére már az első 4—5 év alatt kialakult a tantestület igényes, politikailag szilárd, szaktudományokban mesterien jártas, tudományos kutató tevékenységet végző gerince, akiknek munkája nyomán 1955 nyarán először látott napvilágot az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 22 tudományos dolgozattal. Az oktatók tudományos fejlődése nem volt vitamentes. Ezt az utat erősen tarkították a nevelővagy a tudományos munka elsődlegességéről folytatott helytelen viták, melyeknek igen vitatható konzekvenciái sokszor évekre „megszabták" az oktató testület szakmai fejlődésének irányát. A tudományos munka és fokozatszerzés elbagatellizálásától kezdve annak egyedüli fontosságáig széles skálán terjedtek fejlődésünk testületen belüli nézetei. Viszont a közel 10 évig tartó (1954—64) vitasorozat tüzében igen szép eredmények is születtek. Öt oktatónk kandidátusi, 15 tanárunk egyetemi doktori fokozatot szerzett ezekben az években. Jelenleg 7 kandidátus, 2 aspiráns és közel 40 doktori fokozatot elnyert oktatóval büszkélkedhetünk. Öt év alatt (1960—65) tantestületünk ügyszeretete és ambíciója 540 különböző jellegű szakmai, metodikai és világnézeti témájú dolgozatot publikált. Ezt a munkát és kibontakozását államunk messzemenően finanszírozta. Tudományos Kutatási Fejlesztési Alap (TU KU FA) címén — csak tudományos célokra — 1961-től kezdve napjainkig tanszékeink közel kétmillió forint anyagi támogatásban részesültek. E körülmények az olvasó előtt nem teszik hihetetlenné azt a tényt sem, hogy 12 év alatt (1955— 1967) tudományos közleményeink 12 kötetében 384 dolgozatot publikáltak jól képzett oktatóink, melyeknek egy jelentős részét külföldi tudományos folyóiratok is leközölték. A fejlődés e vonala természetesen nem egyoldalú. Tanáraink ideológiai képzettségét és annak emelkedő tendenciáját mi sem fémjelzi jobban, 13