Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Ha megfigyeljük, a zenekar sz-erkezetileg fafúvó, vonós- és ütőhangszerekre oszlik. Ezt az összetételt tartom ma a leguniverzálisabbnak, hisz rengeteg kitűnő hangzási effektust és ezáltal sók jó hangszerelési lehetőséget nyújt. Újabban nemcsak játszik a zenekar, hanem énekel is. Saját énekét kíséri, vagyis az énekelt dallam mellett mindenki a maga szólamát játssza, legyen az alt xilophone, szoprán glockenspiel vagy akár fadob. Nem lekicsinylendő az effajta feladat, mert a megosztott figyelem, a többfelé hallás és a több irányú zenei cselekvés határán mozog. Igen kedvelt, szinte a próbák jutalma a közös improvizálás, megadott hangsor (la-pentaton, dór, frig, dúr stb.) és osztmátó vázra. Meglepően eredeti és sokszor jól sikerült improvizációk születnek a tanulók nem kis örömére, bizonyítva a gyermek alkotó fantáziájának gazdagságát. Ezek után felmerül a kérdés: érdemes-e hangszerek használatával behatóbban foglalkozni, hasznosan lehetne-e felhasználni a mi zeneoktatási munkánkban? Szerény véleményem szerint igen, feltétlen igen! Nem arról van szó, hogy az eddigi világviszonylatban is kiemelkedő zeneoktatási módszereinket, eredményeinket vessük el, hanem a meglevő módszert finomítani, gazdagítani lehetne a cél. Ugyanakkor megoldhatná az úttörőzenekarok oly régóta húzódó hangszerellátási problémáját, és erre is nagyon alkalmasak az Orff-hangszerek. Hazánkban igen sok külföldi szakember megfordult, tanulmányozzák zeneoktatási rendszerünket, módszerünket, és nem kis büszkeségünkre felső fokban dicsérik, ahogy ők hívják, a „Kodály-szisztémát". Tapasztalatokat gyűjtenek, melyet visszamenve hazájukba, ki-ki a maga területén hasznosít. Mi sem szégyelljünk külföldi zeneoktatási eszközt átvenni, ha azok hasznosak lehetnek a mi munkánkban. E hangszerek alkalmazásában óriási lehetőségek rejlenek! Jó volna, ha kezdetben csak a zenei általános iskolák rendelkeznének a hangszerekkel, és később, ha a tapasztalatok biztatóak, a hazai hangszergyártás segítségével kiterjeszteni az általános iskolák összességére. Az ének- és szolfézsoktatás kiváló eszközét találná meg benne, azonkívül Magyarország sok ezer falujába jutna el így a társas zenélés öröme, s lendülne fel az úttörőzenekarok ma még egy helyben álló ügye. IRODALOM C. Orff: Musik für Kinder I—

V. Mainz, 1951. Orff-Institut Jahrbuch. Mainz, 1963. OrffSehn 1 w erk Ins t rumen iá r i ura. 1965. Orff-Schulwerk Instrumentarium. 1965. W. Kotonski: A modern zenekar ütőhangszerei. Bp. 1967. Kókai—Fábián: Századunk zenéje. Bp. 1961. Rezessy László: Carl Orff gyermekzeneikari munkássága. Egri Ped. Főiskola Évkönyve IX. Eger, 1963. 104-