Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió esztétikai kérdései

áll közel. Az ún. négyszemköztiségről idáig csak az olvasó és a könyv kapcsolatát elemezve beszélhettünk. A zavartalan, senki által nem befolyásolt élményszerzésre csak a könyv nyújtott lehetőséget, s most közel erre képes a televízió is, mely egyedi élményt nyújt. A TV-játék sajátosságai közé tartozik az is, hogy kevés szereplőt foglalkoztat, mellőzi a táj ábrázolást, néhány helyszínen játszódik a cselekmény, a hang és a kép dialektikus kapcsolatban van egymással. Példaként említhetjük meg Illyés: „Fáklyaláng" című drámájának méginkább tömörített, lényegre törő televíziós változatát, de ide kívánkozik az „Elektra" és az „Ezer év" is. Rendkívül nagy szerepe van a dialógusnak, mely a bonyodalom forrása, bár a cselekményt az alkotók képek segítségével viszik előbbre. Természetesen a konfliktusban a képnek és a hangnak egyformán nagy szerep jut. A szó a képet, a kép a szót támasztja alá. A hang, zaj és zörej mellett dramaturgiai funkciója van a csendnek, a hallgatásnak is. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a televíziójáték egyik legdrámaibb kifejező eszköze a csend. A hallgatás természetesen nemcsak kifejező eszköz, de egyben a gondolkodtatásnak, az aktivizálásnak is eszköze. A televízió-ellenes nézeteket vizsgálva említést nyert az a probléma is, hogy a televízió szellemi restséget eredményez, a TV-néző ún. „éber-álom" állapotába kerül. Ezzel szemben egy-egy jólsikerült TV-játék esetében azt tapasztaljuk, hogy a televíziónéző nagyon is aktívan figyeli a képernyőn lejátszódó eseményt, feldolgozza magában, majd igényli, hogy másokkal vitassa meg a látottakat, hallottakat. Igen jó példa erre Mesterházy Lajos: „Példázat" c. televízió játéksorozata, mely rendkívül újszerű feldolgozásban, riportszerűen, szinte novellisztikusan tárja a néző elé társadalmunk égető problémáit. Az esemény bevezetése, melyet az író maga végez el, már aktivizáló, érdeklődést felkeltő. A történet (példázat) egy részét, szerkezetileg a középső részét képezi a TV-játéknak, míg igen nagy szerep jut az esemény kamera előtt történő megvitatásának, a történetben szereplő foglalkozásúakkal. A vitában igen aktívan vesz részt a televíziónézők nagyobb hányada. Állástfoglal, kritikát mond, egyetért, vagy nem fogadja el a hozzászólók véleményét. . . Igen szerencsés az író vitát summázó, értékelő lezárása, mely minden esetben tartalmazza a tanulságot is. Az ilyenfajta TV-játék hatásáról számos esetben meggyőződhetünk akkor, amikor az adást követő napokban szórakozóhelyeken és munkahelyeken gyakran hallott beszédtémaként szerepel. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a jó műsor megragadja a figyelmet, gondolkodásra késztet, hat a nézőre. Nem érthetünk egyet LELKES ÉVA megállapításával [22], kinek az a véleménye, hogy a televíziójátékot hamarabb felejti a közönség, mert az nem nyújt olyan mély élményt, mint egy film- vagy színházi előadás megnézése. Tudvalévő, hogy az élmény mélysége igen sok tényezőből tevődik össze, de alapvető kérdés annak tisztázása, hogy 131