Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

szólván, előbbi birtokaikban való visszahelyeztetésükért könyörögnek" [26]. „Kovács János vámosgyörki lakostól a földesúr 2 1/4 úrbéri telket vett el, s most ajzt kéri vissza" [27], Az elmondottakon kívül még más lehetősége is volt annak, hogy a földesúr megszerezze a jobbágya vagyonát. A Werbőczi Hármaskönyv biztosította a törvényes örökös nélkül elhunyt jobbágy után a „földesúri háramlás" jogát [28]. Ilyen esetre utal a gyöngyöshalmaji földesgazdák folyamodása. „Azon urbáriális telkeket, melyeknek gardái elhaltak, s melyekért az adót ők fizetik visszaadatni kérik" [29]. Ezeket a panaszokat a megye alispánja ^z illető főszolgabíróknak azzal a meghagyással adta tovább, „hogy a panaszt jó móddal, barátságos úton elintézni törekedjék, mi ha nem sikerülne, a panaszkodókat a törvény rendes útjára utasítsa." Arról, hogy milyen eredményekkel jártak ezek a „barátságos úton" folyó elintézések — nincs tudomásunk. De valószínűleg nem csalódunk, ha azt mondjuk: aligha intéződtek el ezek az ügyek a parasztságra nézve előnyösen. Ha a kérés már régebbi keletű volt a megye alispánja azonnal állást foglalt. „Kovács János siroki lakos azt kérte, hogy a 22 évvel ezelőtt tőle tehetetlensége miatt a földesúr által elvett és más jobbágynak oda adott 2/4 telkét neki adják vissza, most a terhek viselésére eléggé képes." Az alispán Kovács János folyamodására a következőket válaszolta: „Miután a telek más kézre bizatása a jelenleg hozott törvényeket jóval megelőzően történt, a törvényeknek pedig visszaható erő nem tulajdonítható, annálfogva a folyamodó kérése az említett ok miatt nem teljesíthető" [30]. Az. ilyen természetű sérelmek orvoslása, — még'ha a vármegye részéről nem is hiányzik a jóakarat — nagyon nehéz lett volna. Példaként álljon Madarász Mihály és Galvács István átányi lakosok esete. Madarász Mihály átányi lakos a megyéhez küldött folyamodványában előadta, hogy ő korán árvaságra jutott. 2/4 rész jobbágytelket örökölt volna apjától, de azt Döbrentei Gábor földesúr ispánja Szilágyi János tőle elvette azzal a megokolással, hogy özvegy édesanyja a földet művelni, megyei és úrbéri terheknek eleget tenni képes nem lehet. Felét átadta Dedics Jánosnak, felét pedig Galvács Györgynek, de azzal a kikötéssel, hogyha ő nagykorú lesz, a 2/4 rész telket neki visszaadják. A másik átányi lakosnak, Galvács Istvánnak is hasonló a kérése, ö is korán árvaságra jutott. Az előbbi ispán az ő 1/4 rész örökségét ugyancsak azzal a kikötéssel adta át Galvács Györgynek, hogyha ő nagykorú lesz c*z 1/4 rész telkét visszakapja. Madarász Mihály és Galvács István miután a földművelésre képeseknek és alkalmasaknak érezték magukat, felszólították földjeik használóit, a 2/4 ill. 1/4 rész telek visszaadására. Ezt azonban a földet eddig használó Dedics János és Galvács György megtagadta. A panaszosok volt földesurukhoz, Döbrentei Gáborhoz fordultak, ö követelésüket igazságosnak tartotta, de mivel a jobbágyfelszabadító törvények szerint földesúri joga megszűnt — őket a vármegyéhez uta352