Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

megváltoztatását kívánja. Felületesen és történeti összefüggéseitől elszakítva nézve — ez talán radikális változtatásnak tűnik, — de történelmi előzményekhez, (pl. egyes utópistákhoz) és a tényleges társadalmi erkölcs gyakorlati állapotához viszonyítva nem is olyan nagy újdonság. Nem jelenti a polgári erkölcs valamilyen radikális megtámadását, megdöntését sem, mert hiszen az erkölcsnek nem döntő, alapvető szabálya a házasság és a nemi erkölcs szabályozása. Akármint foglal ugyanis e kérdésben állást a polgári erkölcsi közvélemény, az élet gyakorlata, vagy a tételes jog — a kizsákmányoláson alapuló társadalom lényege sértetlen marad, bárhogyan is szabályozzák a családi viszonyokat, a nemi életet. Az olyan változtatás, reform, mely nem a polgári társadalom döntő viszonyaira vonatkozik, keltheti esetleg a radikális változtatás látszatát — de lényegében mégsem az. b) Nevelési módszereiben Key határozottan a Rousseau-féle „negatív nevelés" mellett foglal állást — Rousseau haladó társadalmi tendenciája, pozitív, haladó célzata nélkül. Álláspontját ilyenféle példákon illusztrálja: ha a gyermek sír, nyűgös — izolálni kell. Hadd érezze, hogy aki kellemetlen mások számára, annak egyedül kell maradnia. — Ha a gyermek elszakítja, bepiszkítja ruháját, vegyünk neki olyat, ami nem szakad, amit nem sajnálunk, (i. m. 128., 131. old.). A „természetes nevelés", a negatív pedagógia jegyében álló, de tartalmilag értékes, humanista törekvése, hogy határozottan követeli: tiltsák meg a gyermek verését az iskolában. A nevelés legerősebb konstruktív módszere a ház szilárd, nyugodt rendje, békéje és szépsége, (i. m. 163. old.). Kárhoztatja a fegyelmezés maradi, nivelláló, elnyomó hatását, (i. m. 266. old.). c) Mai pedagógiánk szempontjából is pozitívan értékelhető vonása az erkölcsi szokások kétféleségének, a képmutatásnak leleplezése. Észreveszi, hogy más a „Felnőtt-erkölcs" és más a gyermekek számára hirdetett, megkövetelt erkölcs, (i. m. 173. old.). Érdekes, hogy éppen a képmutatásról, a „kettős erkölcsről" szólva — nyilatkozik a hittan nyilvános iskolai tanítása ellen. A gyermek ugyanis környezetében, a mindennapi életben sokszor éppen az ellenkezőjét tapasztalja annak, amit a hittanórán a „felebaráti szeretetről" tanítanak. Ez teszi gyakran képmutatóvá, kétkedővé a gyermeket. Sőt, még tovább megy, amikor azt állítja, hogy az egész ipari, kapitalista társadalom éppen a felebaráti szeretet elvének ellentétén alapszik. (,,. . .die ganze industrialistische, und kapitalistische Gesellschaft ruht gerade auf dem Gegensatz des Christlichen Gebotes — seinen nächsten zu lieben, wie sich selbstnähmlich auf dem Gebot: Jeder ist sich selbst der Nächste." — I. m. 316. o.) Konkrét esetként említi, hogy egy 4 éves gyermek, mikor értesült a szeretet parancsáról, így reagált: „Ha Jézus tényleg ezt mondta, akkor Papa nem keresztény!" (i. m. 317. o.). Félreértés ne essék: Ellen Key-nek a hittantanítással kapcsolatos véleménye korántsem valami ateista beállítottságból fakad, és semmiképp nem irányul a vallásos nevelés ellen. Rouseau-tól erősen eltér „jobbra" abban is, hogy helyesli a kisgyermek vallásos nevelését. De 66