Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

legfontosabb irányzatai, képviselői, hogyan érvényesítik koncepciójukat az erkölcsi nevelés vonatkozásában. Mi jellemzi tehát a reformpedagógiát általában? a) A konzervatív pedagógia tárgyiasságával, „objektív", „felnőttközponti" szemléletével, a gyermekkel szemben való rideg, elnyomó, megtörő bánásmóddal szemben a reformpedagógiai törekvéseket a gyermekközpontúság, az individualizmus jellemzi. Mint a neveléstörténetből ismeretes, a múlt század második felének pedagógiájára a herbarti intellektualizmus jellemző, mely az erkölcsi nevelés terén — az „öt erkölcsi alapeszme" formális, látszólag objektív, tudományos-mezébe burkoltan lényegében a konzervatív valláserkölcsi nevelést, ezzel a konzervatív burzsoázia érdekeit szolgálta. E pedagógia konzervatív jellege az erkölcsi nevelés módszereiben is kiütközött — hiszen a herbarti „Regierung" (kormányzás) a gyermekek megfélemlítését, a félelem kilátásba helyezését, a verést, bezárást, böjtöltetést, egyszóval a fékező, megtörő rendszabályokat éppúgy megengedhetőnek tartotta, mint a feudalizmus nevelési gyakorlata. — Némi változást hozott a múlt század utolsó évtizedeiben a morálpedagógia harca az intellektualizmus egyoldalúsága, ridegsége ellen, de az erkölcsi nevelési elvek lényegén, az egyoldalú „felnőtt-központiságon" ez sem változtatott. A századvége óta a burzsoázia és a polgári értelmiség többségének érdeke, álláspontja kritikusan szembefordult az említett konzervatív — morálpedagógiai stb. — pedagógiai gyakorlattal. A polgárságnak e korban mozgékonyabb, aktívabb, kezdeményezőbb emberekre, vezetőkre volt szüksége. Ilyen irányú érdekek és törekvések eredményeként jelentek meg a reformpedagógia jelszavai. (Az említett társadalmi, politikai okok mellett természetesen számos egyéb körülmény is közrejátszott a reformpedagógia megjelenésében, elterjedésében, így pl. az egyes tudományok, különösen a természettudományok, a technika és a kísérleti pszichológia fejlődése is kedvező bázist biztosított a reformpedagógia számára.) b) A hagyományos oktatási tartalommal és szervezési formákkal szemben a reformpedagógia a gyakorlati hasznosság, a gyakorlatiasság oldalán áll — a szónak gyakran szubjektivista, individualista értelmezésében. Ennek következményeként terjed el a polgári munkaiskola jelszava, a termeléssel való kapcsolat (bár ez gyakran egyoldalú, szűkkörű, technicista jellegű) kiépítésére, kidomborítására törekvés. c) Általánosan jellemző vonásként — bár egyes irányzatoknál, szerzőknél különböző mértékben, élességben — említhető a nevelés céljaival," célrendszerével" kapcsolatban bizonyos közönyösség, a társadalmi célok háttérbe szorítása (vagy inkább látszólagos háttérbe szorítása), a társadalmi-politikai álláspont elmosódottsága, az „apolitikus" irányultság. (Vö. BÚZÁS László: „A reformpedagógia kritikai elemzése, különös tekintettel a hazai Űj-Iskolákra. — Bp. 1962. Kandidátusi Disszertáció. MTA. Kézirattár, D/1931, sz. 127. old.) — Ennyit a reformpedagógiai irányzatok általános, megegyező vonásairól. Nem elhanyagolható különbségek mutatkoznak viszont 64