Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

A darwinizmus Gozsdu számára rendkívül nagy élményt jelentett. Gondolatvilágát annyira átitatja, hogy írói gyakorlatában is hasznosította s szinteezen az elméleten és szemléleten keresztül értelmezte a magyar valóság és élet legkülönbözőbb jelenségeit. Ezt igazolja Justh Zsigmondhoz írott egyik levelében, amikor sajnálattal állapítja meg, hogy a „Tantalus" kritikusai — Rákosi Jenőt kivéve — nem látták meg könyvében azt, amit Justh meglátott: „Igaza van. ön is, én is azok közé tartozunk, akikben az európai civilisatio disszonáns hangjai visszhangot vernek. Ez szerencsétlenség reánk nézve. Darwin korában sok a vigasztaló addig, amíg az ember a könyvei között van; mihelyt azonban kilépünk a világba — kétségbeejt. Mennyi nyomor, mennyi bukás fogja szaporítani az áldozatok sorát, amíg a biológiai elv mint társadalmi alap általános diadalra fog jutni. S nekünk a nagy munkában más szerepünk nem lehet, mint megállapítani azt, ami értéktelen. Ez a kényszerű érték-megállapítás fájdalmas, mert gyakran összeütközik szimpátiánkkal, s mi nem tehetünk egyebet, mint hogy könyörtelenül felboncoljuk embertársainkat s azután izgató erővel odakiáltjuk „értéktelen!". Van e munkában valami vigasztaló? Azt hiszem igen, mert a fajta szeretete melegíti föl a hideg analízist. Nem vagyok híve az experimentális elvnek. Használnunk kellenne valami módon. Az pedig; csak az értékek megkülönböztetése által tehető. Hogy mi ezt a művészet eszközeivel tesszük, ez a mi szerencsénk. Az életképesség elvét keresem minden „esetben"; az én modernizmusom ebben áll. Hideg, kegyetlen dolog, de hogy mennyire érzem ezt, mutatja a „Tantalus" hangulata, melyet Ön olyan szépen konstaltált midőn ezt írta: „Ön is a „religion de la souffrance humain" iskolájából került ki." (Gozsdu levele Justh Zsigmondhoz. Fehértemplom, 1886. aug. 12. — OSZK Levelestára.) Gozsdu a valóság művészi befogadásának módját, a felvetett problémák művészi megjelenítését, a művészet sajátos eszközeivel való ábrázolását rendkívül lényegesnek; tartotta. Leveleibe lépten-nyomon találkozunk effajta értekeléssel: „... így kidolgozva az elbeszélés nem artisztikus ... jóformán elméleti fejtegetése egy lélektani textusnak... ma az artisztikus kérdés igen fontos, majdnem olyan fontos, mint maga a megoldandó kérdés." (Gozsdu levele Justh Zsigmondhoz. Fehértemplom, 1886. szept, 21. és 1887. jan. 5. — OSZK Levelestára.) [la] Gozsdu tiszteletben tartja és becsüli minden nép szabadságát és műveltségét, érdeklődéssel kíséri irodalmi életét, lelkes híve a nemzetek közötti kulturális közreműködésnek. Erről tesz hitet többek között egyik Kiss Józsefhez intézett levelében is: „Kostics Lásó [Laza Kostic] lefordította a te remek Jehovádat! íme, itt van! Nézd meg a cirill betűket. A fordítás... gyönyörű, tökéletes és minden részében hűséges! Nem afféle Nachdichtung! A szerb Jehova, a Matica évkönyvében jön. Ha megjelenik kapsz belőle példányt! Kostics Lásó nagy örömmel dolgozott és a nagy, igazán nagy költő remek módon eltalálta a költemény szépséges hangját. Kostics Lásó a Jehovát nagy alkotásnak tartja — mert eltekintve a részletek szépségétől, az orientális hit emberének a tragédiája van meg benne — úgy mint az... lejátszódik. írj neki kérlek!" (GPozsdu Elek levele Kiss Józsefhez 1904. VII. 12. ÓSZK Levelestára). [2] E levéllel csaknem egyidőben hasonlóan vélekedik Jászai Marihoz intézett levelében is, amelyben „a színész-lélekről szóló tanulmányának megküldését" megköszönve az elragadtatás hangján közli a tanulmány „tételeivel", „megdönthetetlen igazságaival" kapcsolatos reflexióit: „Ez a tanulmány meglepő és egészen új revelációkat tartalmaz arra nézve, hogy a költő különálló egyéniségéből és a színművész különálló egységéből milyen feltételek mellett alakul ki elevenre a művészet egysége. Az igazi színész-lélek! Ezer lélek elevenen él a színművész lelkében és ez az ezer lélek mégis csak egy, — de ez az egy megérez, megért mindent, ami igazán emberi — és ez a csoda, a megérthetetlen csoda. Nagy gyönyörűséggel mélyedtem a tanulmány soraiban nyugvó megdönthetetlen igazságok szépségeibe, mert az igazság néha szép és a maga tételei nem elméletekből, nem oknyomozásokból, hanem genie-jének erejéből keltek. Igaza van — „a színész pálya fanatikus pálya..." és úgy is lehet játszani, hogy a színész meggyújtja magát a közönségnek és lobog 555