Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

Tónusban meleg, intelligens szoba volt ez és innen be lehetett menni a hatalmas ívlámpákkal megvilágított műterembe, ahol teázni szoktunk. Feszty délután csak ritkán dolgozott — és a délutánokon mindig összeverődött egy kis kongeniális társaság vegyítve a szociális élet előkelőségeivel — akiket mi rendesen tehernek éreztünk. Jókait — csak a vacsorákon láttuk. Ö ült az asztalfőn és jobbra mellette ült a leánya, Róza, aki nem — nem volt szép, de volt sok-sok esze! E vacsorákon mindig volt valaki, aki Petőfi iránt érdeklődött.. . és ilyenkor fölragyogott a szeme — . . .és beszélni kezdett az ő csodás, varázslatos nyelvén 1848-ról és Petőfiről, Vasvári Pálról és Kossuth Lajosról, — az osztrák és a cseh tisztviselőkről, akik arra voltak hivatva, hogy megsemmisítsenek minket. . . Csoda meséket mondott nekünk a forradalmunk hőseiről és mi törpe utódok áhítatos gyönyörűséggel hallgattuk a szent legendákat. Okom volt hinni, hogy szeretett engem, mert a vacsorákon mindig mellette kellett ülnöm . . . Vacsora után megnézte az óráját... a piros színű üvegpoharat színig megtöltötte a saját termésű borával. . . egy hajtásra megitta . . . fölkelt és felment a lakásába dolgozni ... és ott írt-írt — éjfél után 2 óráig! Különös, Justh Zsigát •— nem szerette. . . feminin-nek érezte, de szerette azt a szegény és kultúrában „überbaut" Batthyány Géza grófot. Temesvár, 1915. ápr. 10. Az én leveleim afféle magánbeszélgetések, amelyekre — .,minden"-időben alig kaptam választ és alig érintett valami, ami a visszhangra emlékeztet. A válaszai rendesen nyílt levelező lapokon érkeztek és csak életjel természetűek lehettek. [4]. De hát — miért írtam én tele azt a sok — talán túlzottan sok levélpapirost! Valami muzsika féle van a lelkemben és ez énekelni késztet. .. valamiféle melódiák — gondolat-melódiák — érzésmelódiák hullámzanak a lelkemben és ahelyett, hogy elbeszéléseket írnék vagy színdarabokat írnék — íme leveleket írok magának és apró ezüstpénzre váltom a csekély — nagyon csekély lelki vagyonomat. Miért írtam magának!? Van ebben a lelki hullámzásban valami különös varázs. A gondolat, az ízlés közlésének, az érdektelen gondolat érintésének a tiszta isteni varázsa! Ennek az isteni varázsnak egyik föltétele az, hogy 553