Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

Lúgos, 1912. május 2-3. Esik-szitál a májusi eső és én az ablakon át látom a Temes túlsó partján az ákácok hosszú sorát és közbe ott meredezik néhány magas, karcsú jegenye. A Temes medre tele van havasi vizekkel, a zöld ár vizei ezek és nyarat jelentenek. Az ákácok levelei, ágai a magas vizet érintik, a fák a part szélén alacsony szintben állanak és a vizek tükrözik a tartalmas zöld színüket. Varjak röpülnek a Temes felett, csend van a vizek felett, a parton és én magának írván — nyugodt és elégedett vagyok. A Berrill-gyűrű íme a magáé — nagyon örülök, hogy megtetszett magának és hogy megszerezte. Higgye meg, hogy a kicsi örömökben van minden varázs, a nagy örömök is csak apró örömökből alakulnak ki, mert egy igazán nagy örömöt megérezni az ember nem is képes — hanem az ember ilyenkor sírva fakadt — látja kérem, az öröm és a bánat testvérek mint ahogy mi ketten testvérek is vagyunk. Testvér: — milyen szép tartalma van ennek a nemes magyar szónak — ez a szép szó minden tiszta önzetlen érzésnek a foglalatja és szebben ezt a közelséget semmiféle nyelve alvilágnak nem fejezi ki. Szomorú testvérek között töltöttem ma egy órát — az egyik lopott, a másik ölt — és itt, ezen a vidéken sokan ölnek — az egyik emberölő nagyon mélyen meghatott: fiatal 24 éves ember és mátkája van; hazakéredzkedett három napra, hogy feleségül vehesse a szeretőjét, — ezt nem engedhettem meg, de megengedtem, a fogház kicsi templomában esküdjenek meg. A szegény rab szemeiből könnyek peregtek és sírva mondta, hogy most már könnyebben fogja elszenvedni a három évi rabságot. Erős felindulásban ölt meg egy embert •— és erős felindulásban sírt, amikor a párjára gondolt. Istenem, milyen nehéz a bűnöst fölismerni, mikor a jóság és a gonoszság úgy van összekeverve az emberben, mint a sivatag homokja. — Igen, — a gonoszt büntetjük, de az emberben a jóság is szenved és az én emberemben a jóság sírt, mikor a gonoszságért bűnhődött. Mikor ez az ember sírt, testvért éreztem benne és elfelejtettem, hogy embert ölt. Kint zöldell a nyár, üde a levegő, növekedik minden ami vetve van és az én emberem a cellájában ül és nem a bűnére gondol, hanem a szerelmére. Micsoda csodálatos ellentétekből kerül ki az ember! Fehértemplom. 1912. jún. 23. Ma vasárnap van ... az asztal, amely mellett írok egy ablak mellett áll és én látom a parknak egy kis részét, a sövénykerítést, négy hársfát; az egész úgy hat mint egy berámázott tájkép . . . Sok, tarkaruhákba öltözött román asszonyok suhannak el az ablakom előtt, vala543