Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Újabb adatok a bélcsatorna submucosájának a beidegzéséhez

hogy a sejtek dúcokban csoportosulnak és csak igen kis részük rendeződik az idegrost kötegek lefutása mentén. Szerintük a submucosa idegsejtjei nagyobb számban a Dogiel II. típusú sejtekhez tartoznak. Vizsgálati eredményeim a fenti adatokkal alig egyeznek. Amint azt már az előbbiek során megállapítottam, az idegrostok a submucosába az erek mentén lépnek be s a vékony, finom rostokon kívül vastag idegrostokat is tartalmaznak. A submucosában a véredények és az idegrostok dérékszögben elhajlanak, majd egymást követve, közvetlenül a tunica muscularis fölött, a bélcsatorna felszínével párhuzamosan elterülő, tömött rostnyalábokból álló, szabálytalan fonadékot képeznek. A belépéshez közel az idegrostnyalábok még eléggé következetesen követik a véredényeket, később a szoros kapcsolat mindinkább szünőben van. Az idegrostnyalábok ugyanis fellazulnak, azután egymásfelé 2—4 idegrostot küldenek s így jön létre most már a véredényektől bizonyos mértékig függetlenebb, finom idegrostfonadék, a plexus submucosus. Tehát a submucosa fonadékot vastagabb elsőrendű és csak néhány, vékony idegrostot magába foglaló másodrendű idegrostnyalábok alkotják. Persze az idegrostok és a véredények kapcsolata nem szűnik meg teljesen. Ezt mutatja az a tény, hogy az elsőrendű rostnyalábok a véredényekkel általában továbbra is párhuzamosan haladnak, néhány idegrost a véredények közvetlen közelében marad, a finom arteriolákon ill. a capillarisokon általában mutatkozik a Stöhr-féle kísérő rost, továbbá a véredényeken, morfológiai szempontok alapján megítélve, finom sympathicus idegrostok fonadéka látható, ami kétségtelenné teszi, hogy a submucosa véredényeinek a működése, erős idegi reguláció befolyása alatt áll. Az elsőrendű idegrost nyalábokra a mellett, hogy vastagabbak, több rostot tartalmaznak, az jellemző, hogy bennük haladnak a helyenkint fellazuló, fibrillás szerkezetű vastag idegrostok és idegsejteket tartalmaznak. A másodrendű nyalábokban vastag rostokat és idegsejteket nem találunk. A plexus submucosus idegsejtjei unipolárisak. Körte alakúak. Relatíve nagy, kerek magjuk kevéssé, központi fekvésű nucleolusuk intenzíven impregnálódik ezüstnitráttal. Nyulványuk az elsőrendű rostnyalábban hosszan követhető. Az idegsejtek nem alkotnak dúcokat, hanem az idegrost nyalábokban szabálytalanul elszórva helyezkednek el. Legtöbb idegsejtet a véredények mentén haladó rostnyalábok tartalmaznak. A submucosa fonadék finomabb hálószemeit formáló másodlagos rostkötegek egy részéből magános, vagy páros idegrostok lépnek ki, melyek az egész submucosát behállózzák és amint majd látni fogjuk, ott is végződnek. A másodlagos rostnyalábok másik része a vékonyabb erekkel benyomul a mucosába s a hámkripták, ill. a hámsejtek között elvész anélkül, hogy különösebb terminális végbunkókat alkotna. Ebben a tekintetben egyeznek megfigyeléseim Horváth 7.-nek a Rana ridibunda gyomrából készült metszeteivel, ill. Honjin, R. (1951), Joshitoshi, T. (1937), Salamon, A. (1955) más gerinceseknél tapasztalt adatai'476