Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.

A munkára nevelés elég szerény helyet foglal el a vidéki pedagógiai sajtóban. Igaz, aránylag még mindig többször találkozunk vele a megyei tanügyi lapokban, mint a ,,Magyar Paedagogia"-ban, vagy a fővárosi pedagógiai sajtóban. Ennek oka abban van, hogy a vidéki lapok a falusi tanítók számára készültek és az uralkodó osztály érdeke volt, hogy a nép gyermekeit korán munkára szoktassa, munkára fogja, „munkára nevelje" — a polgári társadalom, az uralkodó osztály szolgálatában, érdekében. Ezért nem véletlen, hogy 1872 és 1917 között többször is felvetődött a munkára nevelés fontossága — az elemi iskolában, a falusi parasztgyermekek számára a vidéki pedagógiai sajtó cikkeiben. Példaképpen említhetjük a következő cikkeket: „Néptanoda", Dés, 1872/7. sz. Pammer Péter: „Szoktassuk a népet munkára" (Figyelemre érdemes, jellemző ez a cím: a munkára nevelés nem egyetemes pedagógiai követelmény, nem általános társadalmi, pedagógiai szükséglet, — hanem a cím pontosan fogalmaz: a népet (falusi népet) kell szoktatni a munkára!) — Felvidéki Tanügy, 1883/5. sz.: Orosz János: „Iskola és ipar", — „Tanügyi Tanácskozó", Dés, 1893/3. sz„ Szőke Albert: „A munka". — Jász-Nagykun-Szolnok megyei Népoktatás: „A munka nemesít" 1911/6. sz.) Jellemző továbbá a polgári társadalom belső ellentmondására, hogy különös jelentőséget tulajdonítottak a munkára szoktatásnak a tanyai iskolákban. Viszont gyakran nem sikerült ott sem kedvet kelteni a fizikai munka iránt, mert a munkára nevelés eredményeit veszélyeztette, hogy a falusi, tanyai, gyermekek sokszor restellték az iskolában, annak kertjében, földjén végzett fizikai munkát — mint arról mezőtúri tapasztalatok alapján egyik cikk beszámolt. (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Népoktatás, 1912/2—3. sz. Lukács József: „A tanyai iskolák élete.") Arra is van példa, hogy haladó célzattal, a jövő társadalom építésének fontos vonásaként szerepel a munkára nevelés. (Hevesmegyei Tanügy, 1917/1. sz.: „A nagy hajnal" c. cikk.) Humanizmusra nevelés Nem túlságosan nagy helyet foglalnak el azok az írások, melyek udvariasságra, segítőkészségre, részvétre — másszóval, általánosabban, polgári humanizmusra neveléssel foglalkoznak. Változatos, tarka tematikájú írások sorakoztathatok ide — a jóindulatra neveléstől (pl. „Iskola és Szülőház", Brassó, 1890/14—15. sz.) — a „felebaráti szeretet"-en keresztül (pl. „Hevesmegyei Tanügy", 1900/1. sz. Tomcsányi János: „A felebaráti szeretet ápolása a népiskolában") — az illedelmes, tisztelettudó magatartásra (— ma azt monddanánk: „kulturált magatartásra" —) nevelésig. Ez utóbb említett tárgykörbe tartozó figyelemreméltó írás pl. Onigás László cikke a „Tanügyi Értesítő"-ben (Beszterce, 1900/6. sz.-ban) megjelent cikke: „Mi módon szoktathatok le a tanulók az illetlen beszédről?" címmel. Bevezetőül cáfolja Schopenhauert, aki szerint „mint 46