Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Statisztikus matematikai módszer növénytársulások elhatárolására
adatait felhasználva számításunkat a következőképpen írhatjuk be Ramsay képletébe: K r 2 £ Jmiii D A + D B •100 = 27 c • 100 56000 Zc+Zd 560 + 420 56,73 vagyis 56,73 százalék, mivel ez a, koefficiens az eredményt a közös elemek számának az összes elemhez viszonyított százalékában adja. Mivel a hasonlóság arányát a százalékok jobban kifejezik, mint a tizedestört értékek, hasznosabb a százalékos koefficiens használata. A közös elemek számának arányos növekedése a százalékérték arányos növekedésével, a törtet kifejezett érték fokozottabb növekedésével jár: 100 százalék 10/0 = oo 90 százalék 9/1 = 9,00 80 százalék 8/2 = 4,00 70 százalék 7/3 = 2,33 60 százalék 6/4 = 1.50 50 százalék 5/5 = 1.00 40 százalék 4/6 = 0,66 30 százalék 3/7 = 0,43 20 százalék 2/8 = 0.25 10 százalék 1/9 = 0,11 A c és d értékeke természetesen nyerhetők egy táblázat homogén anyagának konstanciaértékeiből, vagy egy-egy felvétel dominanciaértékeiből egyaránt. Az lenne a helyes módszer, ha minden egyes felvételt minden egyes felvételhez hasonlítanának a felvételen belüli frequenciaértékek és dominanciaviszonyok alapján. Nagy anyag feldolgozásakor azonban meg kell elégedjünk azzal, hogy homogénnek látszó anyagokat használjunk fel az összehasonlításra. Ha az összehasonlítandó anyag homogenitását illetően kételyeink vannak, először szükséges az anyagot lehetőleg homogén részekre tagolni, pl. ökológiai szubasszociációk szerint és ezeket a részeket egymáshoz képest megvizsgálni, vajon egy asszociáció keretébe vonhatók-e. Ha nincs a részek között szignifikáns különbség, akkor az egészet összehasonlíthatjuk egy másik anyaggal. A munka további menete során meg kell vizsgálni az összes rokon asszociációval való kapcsolatot ill. a feldolgozásra kerülő társulástani egység összes tagját, egymáshoz képest milyen fokú hasonlóságot mutatnak. Ahol a hasonlóság, vagyis a közös elemek számai nem éri el a chi 2 próbával kapható határértéket, ott kell az aszszociációhatárokat meghúzni. A módszer használhatóságát alátámasztja az, hogy az általam feldolgozott mintegy 20 cönotaxonomiai egység egymással és a külföldi rokon társulásokkal való összehasonlítását sikerrel végeztem el a fenti módszerrel. Az e területen nyert eredményekkel a következő fejezet foglalkozik. E helyen csupán a módszerrel kapcsolatos praktikus fogá29* 447
