Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Statisztikus matematikai módszer növénytársulások elhatárolására

dominancia ill. konstanciaértékűt vette figyelembe, hiszen két különböző mennyiségből a kisebb mennyiség kétszerese tekinthető csak közös momentumnak, a nagyobb fennmaradó része már a különbségeket növeli. (Pl. a két társulásban közösen előforduló faj az egyikben a felvételek 60 százalékában, a másikban a felvételek 15 százalékában fordul elő. Közös tulajdonság a mindkét társulásban meglévő 15 százalék, azaz összesen 30 százalék. A fennmaradó 45 százalék már a különbségekhez járul hozzá!) Motyka képlete még tükrözi a Czekanowski— Kulczynski módszer azon hiányosságát, hogy az I-től V-ig terjedő konstanciaértékekkel, vagy -)—tői 5-ig terjedő dominanciaértékekkel számol. Utóbbi esetben még durvább az értékek eltolódása, hiszen a dominanciaskála számjegyei még kevésbé fedik a dominanciaszázalékok arányát! Motyka képlete az eddigiekhez hasonló felírásban: K

d + v v - + a b 100 2 A képletben a v értéke úgy számítható, hogy a közös fajok dominancia értékei közül mindig azt a felvételt vesszük figyelembe, ahol kisebb értékkel fordul elő. Ezeket a kisebb értékeket összeadjuk! Az a es b az egyik ill. másik összehasonlítandó felvétel dominanciaértékeinek összege (5-ös skála alapján). Természetesen két asszociáció összehasonlítására a képlet ugyanígy alkalmazható a konstanciaviszonyok figyelembevételével. Clausen vizsgálatainál eleve 100—100 egységet hasonlított össze, így a skálából adódó hiba kiküszöbölődött és rögtön valódi százalékértékeket kapott a, közös fajok kisebb értékeinek összegéből. Speciális vizsgálati módszere azonban általános vizsgálatokra, ahol mindig különböző mennyiségeket hasonlítunk össze, már nem válhatott alkalmassá, mivel a konstanciaösszegeket nem tudjuk 200-ra redukálni. Különböző nagyságrendű anyagok összehasonlításánál szükség van annak kiszámítására, hogy a különböző arányú mennyiségpároknál mi az a határérték, amelynél nagyobb számú hasonló elem esetében nem beszélhetünk a két társulás közötti szignifikáns különbségről és statisztikusán hasonlónak kell őket tekintenünk. Looman és Campbell (1960) a Sörensen által használt képletre alkalmazta a chi

2 próbát és ezzel lehetőséget adott ennek a határértéknek a kiszámítására. Számításuknál azonban, mint erre Précsényi (1962) majd Ramsay (1964) rámutatott, hibásan alkalmazták a 2 szabadságfokot 1 helyett. A számítás végül is (a levezetés és elméleti igazolás mellőzésével) a következőképpen végezhető el: Az elméleti határérték két különböző nagyságú minta összehasonlításánál, tehát a (Sörensen képlet alkamazása esetén) közös fajok ama elméleti száma, amelynél több a két társulás közötti hasonlóságot, kevesebb a szignifikáns különbséget jelenti: D + a-b u

e a -f b 443