Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Zétényi Endre: Eger időjárása 1964-ben

Már ez az összehasonlítás is igazolja, hogy az Északi-Középhegység vidékén hasonlóan magas volt a hőmérsékletingadozás, de Eger ezek közül is enyhébbnek minősül. A havi csúcsértékek és abszolút ingadozások a 2. sz. ábrán tanulmányozhatók. Feltüntettem a havi abszolút maximumokat, minimumokat, sőt a radiációs minimumokat is. Ezek szemléltetéséből is kitűnik, hogy az ingadozások jelentősek. Egerben január 30,1, Putnokon 30,0, Miskolcon 27,4, Lőrinciben 24,7° ez az érték. Az összehasonlítás Egerre nézve nem hízelgő. Nagy a márciusi ingadozás is, ami 26,9°, Putnokon azonban 31,9, Miskolcon 31,5, Lőrinciben 26,6°. A Sajó völgyének fokozódó hidege Miskolcon és Putnokon tetemes hőingadozást eredményezett. Eger és Lőrinci hasonlósága feltűnik, kisebb az eltérés. Tanulságos június és iúlius párhuzamba állítása; is. Június magas középértékével megelőzi júliust. Az abszolút ingadozás tanulmányozásánál viszont július mutat mérsékeltebb eltérést. Havi viszonylatban az abszolút minimum nem esik 10° alá, nem voltak hűvös éjszakák, innen adódik a magasabb középérték. Hogy az abszolút évi maximumot júliusban mérték, ez teljesen törvényszerű. Eger más mezokiimához tartozik, ezt az a példa is mutatja, hogy Putnokon, Miskolcon, Sárospatakon és az egész Tiszántúlon július 7-én, Eger, Salgótarján, Lőrinci állomásai pedig július 1-én észlelték az évi abszolút miaximumot. A Bükk nyugati vonulata időjárási választóként tűnik fel. Az őszi hónapokban az ingadozások mértéke csökken. Ez évben az abszolút hőingadozás 58,6°, az előző évben (1963-ban) ez az érték 56,5 fokot mutatott, tehát a hőmérsékleti abszolút ingadozás fokozódott. Már a múlt évben kísérletképpen a hőmérséklet járást a 3. sz. ábra megoldásaiban ábrázoltam. Az egyes hónapok értékei 6—6 pentádra bomlanak. Amíg a havi értékekkel szerkesztett hőmérsékleti grafikon inkább éghajlati jellemző, addig a pentádokra bontott értékek járása kifejezetten az időjárást szemlélteti. Ismeretesek az egyes területek éghajlatát befolyásoló tényezők: a földrajzi szélesség, az óceántól való távolság, a tengerszint feletti magasság és az akciócentrumok elhelyezkedése. A múlt évi töprengés és kísérletezés azt igazolta, hogy a pentádok szerint szerkesztett hőmérsékletjárás, valamint a hatásközpontokból ide érkező légtömegek között elég szoros a kapcsolat. Ez az összefüggéskeresés az Országos Meteorológiai Intézet egyik havi melléklete: az „Elmúlt időjárás" légtömeg naptára segítségével oldható meg. Itt a következő levegőfajták szerepelnek: sarkvidéki hideg, szárazföldi hideg, tengeri hideg, tengeri mérsékelt, tengeri meleg, szárazföldi mérsékelt, szárazföldi meleg és szubtrópusi. Ennyi típust grafikonon ábrázolni világosan nem lehet. Az eljárást leegyszerűsítettem. A levegőfajtákat két csoportra osztottam, a legfőbb tulajdonságuk, a hőmérsékletük alapján: hideg és meleg légtömegeket különböztettem meg. A mérsékelteket télen a melegek közé, 24* 417