Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Gyárfás Győzőné: Eger város zenei életének fejlődése

Az I. világháború utáni zeneélet Az ország életében beállott változás következtében Egerre új hivatás várt. Ezt látnia, éreznie kellett volna azoknak is, akik eddig zavartalan nyugalomban ringatóztak. Az új hivatás betöltésének előfeltétele az átalakulás. De ez az átalakulás nem ment gyorsan. Az idekerült új lakosságnak nehezen sikerült beleilleszkedni ebbe a rendkívül begyökeresedett társadalomba. Az első világháború előtti társadalmi rétegződés még sokáig érezhető volt a város kulturális és zenei életében. Ezen a kemény falon rést ütni volt a kezdet kezdetének legnehezebbike. Mielőtt még a hangversenyélet alakulásával foglalkoznék, újra vissza kell térnem arra a szomorú tényre, hogy hiába került ide egy lelkes gárda, aki minden tőle telhetőt elkövetett zenei téren, de hiányzott a szervezés egysége és az anyagi háttér. A város szegény és mindenben visszamaradt volt, vezetősége nem látta fontosnak a zenekultúra fejlesztését, innen tehát nem remélhetett segítséget az 1919-ben megalakult Műkedvelők Zenekara, sem az 1920-ban megalakult Egri Zenekedvelők Köre. Az érsekség és főkáptalan sem tette magáévá azt a gondolatot, hogy mint mecénás, missziót teljesíthet. A szervezés hibája volt, hogy tagsági díjat nem állapított meg, így anyagi bázis nélkül (a karnagynak fizetést nem tudtak adni) az egészet csak a gárda zeneszeretete tartotta össze. Nyugodtan mondhatjuk ezt az időt — ami sajnos a felszabadulásig húzódott — az egri zeneélet hőskorának. A körülmények jellemzésére meg kell említenem, hogy nem volt szerv, amely rendezéssel foglalkozott volna. Előfordult, hogy a szereplőknek maguknak kellett gondoskodniok a rendőrségi engedély megszerzésétől, a székhordáson folytatva, a jegyek eladásáig (tehát közönségszervezésig) mindenről. De csinálták fanatikus lelkesedéssel. A Dalkörök anyagi helyzete sem volt rózsás. Ha egy dalosversenyre készültek, legtöbbször gyűjtést kellett indítani a költségek előteremtéséhez, amiben mindig az iparos és kereskedő társadalom járt elől jó példával, nem a város, vagy egyház. Néha egy-egy hangverseny jövedelme segített rajtuk. A megkisebbedett ország új generációja új érvényesülési lehetőségeket keresett. Az érdeklődés Eger felé kezdett irányulni. Füredi G. Gusztáv, Höchtl Margit zongoraművésznővel (később a szegedi konzervatórium tanára) egy 3 estet betöltő Schumann, Chopin, Liszt ciklust akart tartani. Breznay Imre az Egri Népújság szerkesztője levélben feltárta a helyzetet: nincs zongora, nincs hangversenyterem, csak színház. Felhívta a figyelmüket, hogy telt házra nem lehet számítani. Végül maga mondta le az egész vállalkozást. Ezt annak jellemzésére említettem, hogy lássa a mai generáció azt a közönyt, meg nem értést, amivel a helybeli maroknyi gárdának meg kellett küzdenie. Ennek a kis gárdának központja Gáspárdy Katinkának kultúrmissziót teljesítő zeneiskolája volt. 1918-ban már ott működött oki. hegedűtanárként Kaufmann Emmy [36], akinek nevéhez t. k. Eger új hegedűs generációjának felnevelése fűződik. Itt találjuk már Huszthy 394