Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Gyárfás Győzőné: Eger város zenei életének fejlődése
lett a temesvári zeneiskola igazgatója. Távozásával Eger zenei életében törés keletkezett. Állásának betöltésére csak 1909-ben került sor Meiszner Imre személyében. (Szül.: Pécsett, 1867. mh. Eger, 1947.) Tanulmányait a Nemzeti Zenedében végezte, majd a Zeneakadémián középiskolai énektanári oklevelet nyert. 1893-tól a fővárosban templomi karnagy volt. Itteni karnagyi állását 1939-ig, a tanítóképző énekzene-tanári óraadó állását 1931-ig töltötte be. 1931-től 1939-ig a hittudományi főiskola ének-zene tanára volt. Akkor nyugdíjazták. Szerzeményei főleg egyháziak. Számos felolvasást tartott és számos szakcikke jelent meg. 1931-ben került Egerbe Kóbor Antal. Kántortanítói képesítéssel főszékesegyházi orgonista lett. Meiszner óraadó-tanári felmentése következtében megkapta az érseki tanítóképző ének-zene tanári állását. Ezt 1933. szeptemberében rendes állássá szervezték át, s erre Bitter Dezső nyert kinevezést. Meiszner utóda Szalay Lajos lett. (Szül.: Budapest, 1906.) Egerbe 1933. október 1-ével az egri Székeskáptalan meghívta a főszékesegyház II. karnagyi és orgonista állásába utódlási joggal Meiszner mellé. 1939-ben lett karnagya a főszékesegyháznak, 1947-ben Czapik érsektől a főszékesegyházi zeneigazgató címet kapta. 1936-tól szereplője volt a ráidónak orgonakoncertekkel 1950-ig. 1954-től a Filharmóniának kategorizált előadóművésze, mint orgonaművész és karmester. A város zenei életébe aktívan bekapcsolódott. 1936-ban a Zeneegylet II. karnagyává választotta, ugyanígy az Egri Dalkör is. 1947ben, amikor ai BM a zeneegyletet feloszlatta, akkor Pedagógus Szakszervezeti zenekarrá átszervezve ő volt annak karnagya. 1936—39-ig a Városi Zeneiskola zeneelmélet tanára. 1945. február 1-től az érseki tanítóképzőben látta el az ének-zene tanítást és kántorképzést, mint óraadó, 1948-ban rendes tanári kinevezést kapott. 1952-ben a Pedagógiai Főiskolára nevezték ki tanszékvezetőnek az ének-zene szakon. Ezt az állást 1955. júliusáig töltötte be, amikor a főiskolán ezt a tanszéket megszüntették. Ezután az Állami Zeneiskolában működött két évig, mint zongoratanár, azután Budapestre költözött, s ma is ott él. Mint orgonatervező is jelentős. Lassan a 100. orgonája megtervezéséhez közeledik. Számos orgona-hangversenyt adott Egerben és más városokban. Hangversenyélet Egerben a XX. század elején Eger a 19. század folyamán mindinkább iskolavárossá alakul, de szellemében, fejlődésében megrekedt kisváros lett. Visszamaradottságához nagyban hozzájárult, hogy a 70-es években lefektetett vasúti főútvonal elkerülte, így ipara, kereskedelme nem fejlődött, sőt zsugorodott. A 20. század elején tapasztalható zenei dilettantizmus talaját a 19. század II. felében kell keresnünk, s ennek káros hatása az egri zeneélet kialakulásában soká érezhető. 382