Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

Párád és Bodony Május elején Párád és Bodony lakosai az urasági erdőben és réteken legeltetni kezdtek.. A másodálispán 1848. május 13-án kelt, a belügyiminiszterhez címzett jelentése így szól: „...Heves és Külső-Szolnok megyékben jelenleg általános csend és béke uralkodik, kivévén Párád és Bodony helységeket, hol a lakosok gr. Károlyi Györgynek erdei vágásait s majorsági kaszálóit erőszakosan legeltetni kezdték. (A másodalispán itt is túloz: miként a periratokból is látni fogjuk, itt olyan

s erdei tisztásról van szó, melyen kaszálni is lehet, de mivel erdőközi terület és nem szoros értelemben vett kaszáló, könnyen lehet értelmezni az erdőhöz tartozó területnek is.) Ezen erőszakoskodva lilalomratörőknek törvényszerű gyors megfenyítése, s a rendre viszszahozatalok iránt már megtétettek a rendelések" [88]. Nézzük meg közelebbről miről szól a másodalispán jelentése. Párád és Bodony egymás mellett fekvő községek. Köztük húzódott a szóban forgó erdőrész. A községek lakosainak igazságérzetét sértette az, hogy bár erdei legelőjük az uraságétól rég el volt határolva, az uraság jószágait mégis iegeltették aiz ő területükön, míg nekik az uraság erdeje tiltott terület volt. Hozzájuk is eljutott a jobbágyfelszabadítás híre, s a törvény paragrafusait a maguk előnyére próbálták magyarázni. Ök is behajtották állataikat az urasági vágásba. Az uraság erdőkerülői azonban ezt észrevették. Felszólították a legeitetőket a tiltott terület elhagyására. Mivel szavuk süket fülekre talált, elhatározták, hogy az ott legelő állatokat „zálogként" behajtják. Erre Kis Ferenc parádi lakos „Istenkáromló szavakkal, halállal fenyegetőzve, a vágásokból behajtani célzott marhák behajtásának vakmerően ellenszegült." Kovács Joachim cimboráját pedig a failuba küldte segítségért. Mire „a község lakói nagy csoportban botokkal és baltákkal felfegyverkezve kitódultak, marháikat a behajtóktól erőszakkal elvették. Talán még vérengzés is lett volna, ha Bartus Urbán az erdész és a kerülők védelmére nem kel, és a felizgatott lakosokat bölcs mérsékletre nem inti." A kerülők ugyan megmenekültek, de a lakosok a visszaszerzett állataikat a tilalmas vágásba ismét behajtották. A parádiak tettét követték a bodonyiak is, akik „Hosszúbérc árnyéka" és a „Sós tölgyes" nevű réteket minden tilalom ellenére felszabadították és önkényesen legeltették. Az uraság az esetet jelentette a megyének. A megye azonnal határozott „. . . a folyamodásban kitett panasz és okozott erőszak körülményes megvizsgálására, az e tárgyban leendő tiszti nyomozás haladéknélküli megtételére, mint szinte az okozott károk szakértők általi megbecsültetésére a főszolgabíró Almásy László segédesküdt társával kiküldetik." Még „óvatos elgondolásból kérte a Verpeléten állomásozó iélszázad lovasságnak Parádra rendelését" [89]. így került sor 1848. május 15-én és 16-án Novotha Péter elnöklete alatt, Párád helységben tartott fenyítő törvényszékre. Az ítéletek meghozatala után Blaskovics Gyula másodalispán jelentést tett a zendülés elfojtásáról Szemere Bertalannak. „A parádi és bo372