Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

elfogatására törvényszékileg megbízott fegyveres hadnagyokat megcimbálták." Mire az alszolgabíró „a kint felállított katonaságot a község házához berendelte." A helységbe hirtelen beparancsolt félszázad lovas katonaságnak megjelenésére ,,a nép lecsillapodván és az előre tudva lévő fő lázítókat Körösi Andrást, Győry Józsefet, Kovács Istvánt és Pintér Andrást — miután maígukat önként megadták — megvasalták." Elfogták még Békési Mihályt és Hajdú Józsefet is, — Csató Katalint és Csató Máriát, továbbá Gebei Józsefet és Körösi Sándort — mivel az elfogatás elől megugrottak és a faluból eltávoztak — elfogni nem tudták [75]. A vármegye gyors intézkedése azonban csak megfélemlítette a tiszasaisiakat, de a mozgalom okát nem szüntette meg. Tudták ezt Egerben is. Bár a másodalispán május 7-én a mozgalom elfojtásáról értesítette a belügyminisztert, a május 9-én tartott bizottmányi ülésen a törvényszék elnöke mégis kénytelen jelenteni: „hogy Tiszasason a törvényszékileg eszközölt nyugalom csak akkor lesz tökéletes, ha az ottani úrbéri rendezési perben hozott végső ítélet végrehajtása után felmerült hiányok kipótoltatnak. A rendes katonaság pedig addig valamely közelében fekvő alkalmas helyre helyeztetik" [76]. Pár nappal később elfogták Gebei Józsefet és Körösi Sándort is. Csató Mária és Csató Katalin pedig valószínűleg még valamely biztonságos helyről az elfogatott társaik érdekében az igazságügyminiszterhez fordultak: ,,. .. azért, mert az Uraság által elfoglalt földeiket viszszafoglalták, a megye rendeletéből katonai erővel elfogattattak, azokat szabadon bocsájtani, elfoglalt földjeiket és személy biztosító leveleiket visszaadatni kérik." — Az igazságügyminiszter a folyamodvánnyal kapcsolatban meghagyta a megyének, ,,hogy a panasz mibenlétéről tegyen kimerítő jelentést." A megye jelentésként az 1848. május 23-án a fenyítő törvényszéknek, ez ügyben hozott ítéletét terjesztette fel. A törvényszéki jegyzőkönyv szövegéből kitűnik, hogy a megye nem késedelmeskedett a szigorú ítélet meghozatalával. Hiába védekeztek a bevádlottak azzal, hogy a Kelem pusztát csak azért foglalták el, hogy ez által is siettessék a rajtuk esett sérelem orvoslását „Pintér András, Gebei István és Körösi Sándor mint főbünösök . . .érdemlett büntetésükül egy esztendei vasban, szokott böjttel és közmunkán töltendő rabságra, — Kovács István, Győry József és Körösi András, mint lázadást elősegítők 3 hónapi vasban, szokott böjttel és közmunkán töltendő rabságra ítéltettek. — Békési Mihály és Hajdú Imre ellen a közös ingerültségen kívül különös vétkes tény ki nem világosodván a törvényszék megdorgálása mellett szabadon bocsájtattak" [77]. Az említett Csató Mária és Csató Katalin folyamodványától függetlenül a tiszasasi lakosok is az igazságügyminiszterhez fordultak panaszukkal. Az igazságügyminiszter ezután már nem magáról a mozgalomról, hanem ánnak okáról kért jelentést és elrendelte a megyének az ügy kivizsgálását. Az igazságügyminiszter rendeletére Blaskovics Gyula másodalispán 1848. június 18-án megjelent Tiszasason. A panaszokat meghallgatta és igyekezett meggyőzni őket. Vizsgálatának eredményét az igaz366