Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

A földesúri allodiumoknak a jobbágyföld rovására megnyilatkozó terjeszkedési törekvése jelentkezett már a Mária Terézia-féle úrbérrendezés idejében. Mária Terézia ugyanis megtiltotta a jobbágyok földjeinek az elrablását. Bár ezt a tilalomfát elsősorban nem a jobbágy, hanem saját pénzügyi alapjának védelmére állította fel, de a rendelkezés már jelzi, hogy a jobbágyföldet a földesurak részéről komoly veszély fenyegeti. A XVIII. század végétől azonban megváltozik a helyzet. „A papa^rasztgazdaság és a földesúri gazdaság elkülönítése, azaz a közlegelőn, ugaron, tarlón folytatott közös legeltetés, a közös erdőhasználat stb. megszüntetése és az ezt betetőző tagosítás, mint a fejlettebb gazdálkodás — végső fokon a tőkés termelésre való áttérés egyik döntő feltétele [38] már ott szerepel a feudalizmus válságából kiutat keresők munkáiban" [39]. A birtokrendezés kérdésében a fordulatot az 1832— 36. évi országgyűlés úrbéri törvényei hozták. A birtokrendezés fogalma alatt tulajdonképpen 3 egymástól különböző műveletet értünk. 1. Úrbéri rendbeszedés, vagy szabályozás (reguláció, rectificatio), amelynek során az úrbéres telekállomány terjedelmét állapították meg, 2. Elkülönítés (segregátio), amely a legelő, erdő és nádas közös használatát szüntette meg a volt földesúr és jobbágya viszonylatában, és a 3. tagosítás, vagy összesítés (commassatio), amelynek során a már meghatározott terjedelmű, de még szétszórt volt úrbéres és volt allodiális birtokrészeket tulajdonosonként, összevonva mérték ki a határban [40]. a) Úrbéri rendbeszedés A Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor a jobbágy kezén lévő úrbéres föld mérnöki felmérésére nem került sor. Azt a parasztok bemondásai alapján sorolták be a községre megállapított földosztály alapmértékéhez arányosítva egész, fél, negyed stb. teleknek. Mária Terézia, majd később az 1832—36. évi országgyűlés úrbéri rendeletei azonban megengedték, hogy a földesúr, vagy a jobbágyok felméressék és újból kiosszák az úrbéri állományt. Ha a felmérés során az derült ki, hogy a felmért föld kisebb a bemondottnál, a hiányzó mennyiséget a földesúrnak kellett kipótolnia. Ha viszont a felmérés azt mutatta, hogy több föld van a jobbágy kezén, mint amennyit az úrbérrendezéskor készített úrbéri összeírásban felvettek — ezt a többletet a földesúr ugyan elvette az illető jobbágyától, de nem csatolhatta a majorsági birtokához, hanem azokat a jobbágyok kezére kellett bocsátania, természetesen úrbéri szolgáltatások kötelezettségével [41]. (A remanenciális földekből azonban sok esetben mégsem lett úrbéri telek, hanem átváltozott majorsági földdé. Erről későbben még bővebben szólunk.) A jobbágy telkek megrövidítésére sok lehetőséget nyújtottak az említett felmérések, regulációk. Sok esetben úrbéri telki állományba sorolták a régebbi irtásföldeket is. (Ezt a kérdést az irtásföldek tárgyalásánál vizsgáljuk meg részletesebben.) Az összesítések során a jobbágyok használatában lévő pusztatelkeket is saját alludiumához csatolta a földesúr. 23* 355