Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

sította. Most tehát az alispántól kérték a rájuk maradt, de 16 évvel ezelőtt másnak átadott örökségük visszaítélését. Mit tehetett az alispán ebben az esetben? A panaszosoknak kétségenkívül igazuk volt, de ezt mondhatjuk a földet átvevő Dedics Jánosról és Galvács Györgyről is, hiszen a jobbágyfelszabadítás idején az úrbéri telek az ő birtokukban volt. Az ügy gyökerénél: a telek elvételekor történt igazságtalanság, a többi már csak ennek a következménye. Az alispán kitért a döntés elől. Az aktát tovább tolta a járás íőszolgabírájának azzal a meghagyássa, ,,hogy a panaszt barátságos úton elintézni igyekezzék, mi ha nem sikerülne, ai panaszkodókat a törvény rendes útjára utasítsa" [31]. A panaszosok a törvény útját — a törvényszéki jegyzőkönyvek tanulsága szerint — nem igen választják. Minden bizonnyal azért, mert előre látják ügyük reménytelenségét. A törvényszéki jegyzőkönyvekből mindössze egy esetről tudunk, mikor is a régebben elvett földet a panaszos a törvényszék segítségével szerette volna visszaszerezni. A törvényszék 1849. június 13-án tartott hivatalos jelentéseket tárgyaló ülésén foglalkozott Forgács Balázs tiszaszentimrei lakos, végképp elbocsátott katona folyamodásával. „Forgács Balázs folyamodványában előadja: miszerint tőle katonáskodása ideje alatt úrbéri földje Sréter Mihályné által elvétetvén, azt magának visszaadatni kéri." Ennek a régebbi keletű panasznak a kivizsgálását a kisgyűlés még 1847. január 17-én elrendelte. A kivizsgálással megbízott Szombathelyi János alszolgabíró azonban nem sietett Forgács Balázsnak igazságot szolgáltatni. Csak 1849. januárjában készült el jelentése. ,,. . . a kérdéses dologban valamit tudókat kihallgatván" — mondja, s mellékeli Sréter Mihályné nyilatkozatát arról, hogy a kérdéses földet még 1836 év előtt vette el Forgács Balázstól, „mivel az úrbéri szolgálatokat tenni képes nem volt." — A bizottmányi ülés ezután úgy határozott: „Mivel a megye által kirendeltetni szokott ügyészi pártfogás megszűnt, Forgács Balázs panasza érdemben a törvényszék ^útjára utasíttatik" [32]. A jobbágytelek erőszakos elvétele miatt — a megyében előforduló számos panasz közül, csak egy olyan esetről tudunk, amikor a panaszos a telkét visszakapta. Az 1832—36. évi országgyűlés úrbéri törvényei közül a IV. törvénycikk 6. §-a ugyanis lehetővé tette a jobbágy számára, hogy „a telekbe tett költségeket és javításokat, a teleknek és jobbágyi állománynak haszonvételével együtt, szabad adás-vevés útján . . . más akárkinek eladhassa." — Méhész János mezőtúri lakos élt ezzel a lehetőséggel és 2/4 rész úrbéri telket vásárolt. De mivel a vételnél nem tartotta be a IV. t. c. 7. §-ában előírt rendelkezéseket, a telket tőle a földesúr elvette. Méhész János az igazságügy miniszterhez folyamodott. Deák Ferenc a következő intézkedéssel küldte le a megyének Méhész János folyamodványát: „Amennyiben nevezett a 2/4 úrbéri teleknek szabad adás-vevési úton békességes birtokában volt. . . mind ezeknél fogva a képviseleti gyűlésnek a folyamodónak az általa örök áron szerzett úrbéri telekbőli kivettetése eránt múlt 21 353