Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szabó István: Beszédkészség, beszédhelyzet, nyelvtanítás

lyosan gátolja a sikeres előrehaladást a nyelvtanulásban. Itt tulajdonképpen egy negatíve ható lélektani törvényszerűséggel állunk szemben. Neuro-fiziológiai törvény, hogy azok a feltételes kapcsolatok, aszociációk, amelyek a mindennapi tevékenységben nem nyernek megerősítést, gátlás alá kerülnek, megszűnnek. Lélektanilag ez az aktualitását vesztett ismeretanyag eifelejtődésében nyilvánul meg. Az iskolai nyelvtanításban jelenleg alkalmazott gyakorlattípusok többsége nem teszi lehetővé az átvett ismeretanyagnak az állandó aktualitás szintjén tartását. Miután a tanulók az egyes anyagrészeket abban a keretben, amelyben elsajátították őket, felelet formájában néhányszor reprodukálták, az adott anyagrész aktualitását veszti, elfelejtődik. Ezt az elfelejtést a mechanikus ismétlés sem akadályozhatja meg, mivel az asszociáció tartósságát sem kizárólag az egyidejűleg ható, vagy egymást követő ingerek sokszori ismétlődése határozza meg. ,,Ahhoz, hogy asszociatív kapcsolat képződjék, e kapcsolatnak az ember számára jelentéssel, értelemmel kell bírnia." ,,. . . az asszociáció rendszerint jelző jellegű, és akkor keletkezik, ha az első tagja szükségleteinknek, érdekeinknek, tevékenységünk feladatainak felel meg" — szögezi le Rubinstein [22; 125.]. Nézetünk szerint a szituatív társalgási gyakorlatok — az adott nyelvi közlések szóbeli körülírásai, utasítások — lehetővé teszik különböző nyelvi ismereteknek az állandó aktualitás szintjén tartását. A nyelvi tények így válnak az asszociáció olyan tagjává, mely életünk szempontjából jelént valamit. Az anyanyelvi tényeket épp azért nem felejtjük el, mert mindennapi tevékenységünk szempontjából állandóan aktuálisak. A bevésés és tartós megőrzés elsőrendű feltétele az érdeklődés felkeltése. Mind a figyelem ébrentartása, mind az érdeklődés felkeltése ismét csak összefügg az egyén beállítottságával, irányultságával. Az utóbbi kialakulásának feltételeit fenntebb már vázoltuk. Tehát mind a figyelem, mind az érdeklődés a — lélektani értelemben vett — érdekekkel, a személyiség szükségleteivel, azzal függ elsősorban össze, hogy az adott dolog, jelenség milyen összefüggésben van az egyén tevékenységével, szükségleteivel. Már a tájékozódási reflexen alapuló elemi figyelem felkeltésénél is fontos, hogy az adott tárgy, jelenség tartalmazzon az egyén számára mind ismert, mind ismeretlen jegyeket [23]. Az ilyen figyelem azonban csak akkor megy át tartós érdeklődésbe, ha az egyén az észlelt tárgy, jelenség, annak valamilyen oldala, tulajdonsága és saját tevékenysége, szükségletei között valamilyen összefüggést fedez fel. Az ilyen érdeklődés visszahat magára a figyelemre, tartós, magasabbrendű figyelmet hoz létre (szándékos figyelem). Az ilyen figyelem is csak akkor tartható ébren huzamos ideig, ha az egyén a dolognak, jelenségnek saját tevékenysége szempontjából újabb és újabb lényeges összefüggéseire bukkan. Nem kétséges tehát, hogy az idegen nyelv iránti figyelem és érdeklődés úgy kelthető fel és tartható fenn, ha a nyelvi tényeket összekapcsoljuk az egyén mindennapi tevékenységével. A mindennapi élet helyzetei számtalan formában variálódhatnak, így a nyelvi tényeket is számtalan összefüggésbe kapcsolhatjuk 173