Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hidasi Károly: A dialektikus materializmus néhány „tételének" elemzése a főiskolai hőtan oktatásában

összefüggések első tudományos rendszerezését a hőanyagelmélet adta. Mi is tulajdonképpen a hőanyagelmélet? Azt állítja, hogy a közönséges, kézzelfogható és tapintható anyagon kívül van egy hőanyag is, amely a többi anyaggal ellentétben súlytalan. A hőanyagelmélet bírálata és a helyes hőfogalom kialakítása szükségessé teszik a hőmérséklet fogalmának bevezetését. 4. A hőmérséklet fogalma A hőmérséklet fogalma a tűz keletkezésétől kiindulva állandóan változott mindaddig, amíg a hőfogalom nem tisztázódott. Hosszú ideig a hő és hőmérséklet fogalma egyet jelentett. Az első hőmérő elkészítéséig (Galilei 1590 táján készítette) a hőmérséklet mérése pusztán az ember szubjektív hőbecslése volt. A hideg, langyos, meleg, forró, stb. szavak nemcsak a hőmérsékletet, hanem a hőtartalmat is magukban hordozták. A hőmérséklet pontos értelmezése a hőanyagelméletnek köszönhető. Ez az elmélet világosan megmagyarázza a hőmérséklet és hőmennyiség fogalma közti különbséget. Eszerint minél több hőanyag van egy adott testben, annál nagyobb a hőmérséklete. Más szavakkal megfogalmazva azt mondhatjuk, hogy a hőmérséklet az anyag hőállapotát fejezi ki. Vagyis ha pl. két különböző hőmérsékletű test érintkezik egymással, akkor a hőanyag a nagyobb hőmérsékletű testből a kisebb hőmérsékletű testbe áramlik át. Ennek következtében a hőanyagot vezető test hőmérséklete csökken, a hőanyagot felvevő test hőmérséklete nő. A folyamat addig tart amíg a két test hőmérséklete azonos nem lesz. A hőmérsékletnek a hőanyaggal való megfogalmazása a „mindennapi tapasztalat" alapján történt s annak ellenére, hogy a hőanyagelmélet, mint olyan ma már nem elfogadható, a hőmérséklet értelmezése mégis megmaradt. A hőanyagelmélet egyik alapvető hibája, hogy a „rejtett" hőről semmit sem tud, holott a rejtett (latens) hő felismerése okozta a zavart és egyben a hőanyagelmélet megbuktatását. A latens hő nem idéz elő hőmérsékletváltozást. Ugyanis pl. az olvadó jég lehűti a vele érintkező testet, de hőmérséklete csak akkor kezd emelkedni midőn olvadása megszűnt. Tehát az egyik test lehűl, hőanyagot ad le, ezt a jég felveszi, de nem hőmérséklete emelésére, hanem saját halmazállapotának megváltoztatására fordítja. Elmondhatjuk, hogy a különböző hőmérsékletű testek hőmérsékletkülönbsége kiegyenlítődni igyekszik és ez a hőanyagelmélet legfontosabb megállapítása. Végezetül a hőanyagelmélet bírálatához térek vissza. Mint már említettem a látens hő felismerése okozta a hőanyagelmélet ellentmondását. Rumford logikusan átgondolt kísérleteivel megdöntötte a hőanyagelméletet. Az új elmélet rendszerét ő nem tudta megalkotni, de a hiányosságokra világosan rámutatott. Rumford elgondolása a következő volt: „amennyiben van hőanyag, akkor az a környezetétől elszigetelt testből csak k&rlátolt mennyiségben vonható ki". (Fényes Imre: Entrópia.) Sőt arra a megállapításra jutott, hogy a rejtett hő141