Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió esztétikai kérdései

Az időtartam rövidsége miatt a cselekményt, s — tegyük hozzá — a vadnyugati filmek nélkülözhetetlen kelléke: az izgalom, sűrítettsége, tömörsége magától értetődő. Ezek a vadnyugati — és a szintén gyakori bűnügyi filmek így rémtettekből és gyilkosságok sorozatából állnak. — Mindezek hatásával, problémáival ,,A gyermek és a televízió" c fejezetben már foglalkoztunk. — A bevezetőben abból indultunk ki, hogy a televízió esztétikája igen közel áll a filmhez. Látnunk kell azonban azt is, hogy a film képi elbeszélés mindenekelőtt, tehát epikus jellegű. Tulajdonképpen a képkomponálás dramaturgiájára esik a fő hangsúly. Ugyanakkor a TV-játék esetében a szó, illetve a szóbeli cselekmény alkotja a lényeget és ez esetben mintegy járulékos elem a képi kifejezés. Az is megállapítást nyert, hogy a televízió speciális jegyei, sajátos formanyelve most alakul, formálódik. Specializálódása révén egyre távolabb kerül a filmtől, olyan művészet lesz, mely nyelvében, tárgyában és célkitűzésében semilyen más művészeti ággal nem azonos. Ez egyben azt is jelenti majd, hogy a fejlődés szükségszerű velejárója lesz, hogy a mozifilm kiszorul a TV-ből, mert a többmilliós nézőtábor idegennek érzi azt a képernyőn. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a nézők megtanulják azt a nyélvet, melyen keresztül egy-egy művészet megszólal. * A televízió nyelvének megértése már csak annak kidolgozatlan volta miatt sem nevezhető könnyű feladatnak. Nem véletlenül írja JEAN-LUC DÉJEAU: „A TV olyan föld, amelyről még nem készült térkép" [24]. Feltétele a televízió formanyelve megértésének az általános műveltség és nem utolsó sorban gazdag esztétikai ismeretanyag. Éppen ezért nem lehet elég korán elkezdeni a televízió nyelvének megismerését, illetve tanítását. Egyet kell értenünk MRAELINGS-sal, ki a televízióval szembeni vélekedés megváltoztatását sürgető írásában többek között a következőket írja: ,,Az iskoláknak, az elemi iskolától kezdve óriási feladatuk, hogy ráneveljenek a TV értékelésének helyes módjára, így biztosítva a jövő generációjának kritikai állásfoglalását, amely mind a nevelés, mind a szórakozás frontján előnyére fog szolgálni a televízió fejlődésének" [25]. És tegyük hozzá nem utolsó sorban az egyén fejlődésének! A kritikai, szelektálni tudó képesség kifejlesztésével, az igazi értékek felismerőjévé válnak tanítványaink, kiket csak a művészileg is értékes műsorok képesek szórakoztatni. Kívánatos, hogy az iskolákban a filmoktatás mellett mielőbb helyet kapjon a televízió sajátos esztétikájának tanítása is. Vállalnunk kell ez esetben azt a kockázatot, hogy még kialakulóban lévő ismeretanyagról van szó! Mondhatni társadalmi szükséglet, hogy már a gyermekeket tudatos televíziónézővé neveljük, mert ,,ha tanáraik nem segítenek nekik ízlésüket és kritikai érzéküket fejleszteni, akkor a televízió sokak számára érték- és jelentőségnélküli időtöltés marad, 133