Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió esztétikai kérdései

Ilyen vonatkozásban el kell marasztalnunk a televízió hír, mese és egyéb műsorainak egy részét, de az olyan jellegű műsorokat is, mint amilyen BOLDIZSÁR IVÁN-é („Tíz ország egy tenger") volt. Ez utóbbi esetben a ritkán alkalmazott szemléltetés mellett bántóan hatott a rendkívül szürke, monoton, valósággal álmosító előadásmód is, mely a legéberebb, legérdeklődőbb néző figyelmét se tudta lekötni. Az egyes műsorok idejének megválasztása, a műsorok helyes szerkesztése időtartam szempontjából is rendkívül fontos. Ismeretes, hogy a film időtartama és sűrítettsége vonatkozásában is eltér a televízió egyéb műsorától. Ennek köszönhető, hogy a mozifilm a televízió műsorai között külön helyet foglal el hatékonyság vonatkozásában is. Nemcsak az egyes műsoroknál lényeges az időtartam helyes megválasztása, de az egyes műsorokon belül a különböző képeknek (közelképeknek éppúgy mint a totálnak) is megvan a maga vetítési, illetve nézési időtartama. Bizonyos időre van szükség ahhoz ugyanis, hogy a néző érzékelni tudja a látottakat mind a moziban, mind a televízióban. A képek időtartama azonban a televízióval fordítottan arányos a mozifilmek esetében. A mozifilm az időtartam tekintetében az életet, a valóságot veszi alapul, amikor a totálokat kétszer olyan hosszan vetíti, mint a közelképeket. Az embernek ugyanis a távolabb eső tárgyakat magától értetődően hosszabb ideig kell szemlélni ahhoz, hogy a lényegtelenből ki tudja emelni a lényegest. így van ez a mozifilmnél is, melynek az a jellegzetessége, hogy az általánosból jut el az egyéniig. A televízióban tehát a képek időtartama a mozifilméhez viszonyítva fordítottan jelentkezik. Ott ugyanis a közelkép dominál. Alkalmaz természetesen totált is, azzal a céllal, hogy összegezze az előbb vetített képeket, illetve, hogy a részeket belehelyezze a nagy egészbe. A televízió tehát az egyénitől jut el az általánoshoz. Ez adja magyarázatát a filmmel szemben fordított időtartamnak is. Amíg ugyanis a filmnél a nézőnek hosszabb időre van szüksége a totálban látott személyek és tárgyak felismeréséhez és a lényeg kiemeléséhez, addig a televízióban a totál már csupa ismert személyt és tárgyat tár a néző elé. Olyan általános képet ad, melynek részleteit kétszeresen hosszú ideig láthatták előbb. így elegendő a televízióban egy villanásnyi idő arra, hogy az ismert részekből álló totált érzékeljük. A képsorok szerkesztésének leírt módját a televízió színházi közvetítései is igazolják. A televíziós színházi közvetítések alkalmával azt tapasztaljuk, hogy igen ritkán fényképezik a kamerák a teljes színpadot. A színházi néző — hasonlóan a filmnézőhöz — általában előbb a teljes színpadot pásztázza be tekintetével, majd később szelektál. A modern színház jellegzetességei közé tartozik az is, hogy pontreflektorokkal, ún. fejgépekkel stb. igyekszik irányítani a néző figyelmét és lényegesen kevesebb ideig engedi szemlélni a színpad nagy egészét, mint akár néhány évvel előbb is, amikor még fényárban 126