Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

A megfigyelés és a tanulók cselekvése Az elemző munka és az elemző munkát kísérő beszéd komoly tudatmunka. A hozzá nem szokott elme idegenkedik tőle. Ez az ide­genkedés éppen ezért nem tekinthető minden esetben „egyesekkel" vele született fogyatékosság „sajnálatos" következményének. Sokkal inkább természetes jelenségnek. Különösen napjainkban. A gyermeket rengeteg bonyolult benyomás éri. Hogy mást ne említsünk, — a rádióban és a televízióban nagyon sokat hall, lát és természetesen tanul is. Ez a tanulás azonban túlnyomóan az ismeretek­hez való igen könnyű eljutást jelenti, amely nem hozza magával egyben és majgától azok alaposabb feldolgozását is. Az ismeretek ilyen felhal­mozódása bizonyos tekintetben tájékozottabbá teszi a gyermeket, de nem neveli minden további nélkül elmélyülésre, kitartó vizsgálódásra, a jelenségek alapos elemzésére. S mivel nem szokott hozzá a tanuló, sőt mivel bizonyos tekintetben — a mások által feldolgozott és a ké­szen kapott sok-sok ismeret következtében — elszokott tőle, meglepően nehéznek tűnik számára az önálló megoldáshoz vezető értelmi kon­centráltság és erőfeszítés. Viszont mind gazdasági, mind pedig társadalmi szempontból bo­nyolultabbá váló életünk azt kívánja az új generációtól, hogy gon­dolkodásában és egész emberi életében fejlettebb, tudatosabb, s min­den tekintetben elmélyültebb legyen. Ennek a társadalmi követel­ménynek pedig csakis akkor tud megfelelni, ha legalább az iskola gondos vizsgálódásra és a tények felelőségteljes mérlegelésére neveli. A gyermek nem is idegenkedik túlzottan az ilyen természetű fel­adatoktól, ha az oktatás megfelelően egyengeti a hozzá vezető utat. Ennek az egyengetésnek igen hatásos eszköze a cselekvés. Helye­sebben: az elemző munkának a cselekvéssel való összekapcsolása. Nagy könnyebbséget jelent a gyermek számára megfigyelése fej­lesztésében az, ha az elvégzendő gondolkodási műveletet cselekvéssel is kísérheti. A cselekvés ugyanis igen hatásosan küszöbölheti ki a gondolkodás és a beszéd szétválásának veszélyét. A cselekvés hozzá­járulhat ahhoz, hogy a beszéd a gondolkodásnak valóban formája legyen. A gyermek — mint tudjuk — megtanulhatja a gondolkodási művelet beszédformáját a gondolkodás megfelelő tevékenysége nél­kül is. Követheti a logikai mozzanatokat felületesen, pontosan meg­fogalmazott beszéd nélkül is. Az ilyen teljesítményekbe fektetett energia azonban igen kevés haszonnal jár a jelenségek mélyebb meg­ismeréséhez szükséges tájékozódás kifejlődése szempontjából. A cselekvés kevésbé tűri a kihagyást. Egy-egy mozzanat kiesése vagy felületes elvégzése azonnal megmutatkozik. — Sokszor azzal a parancsoló kényszerűséggel tükröződik, hogy kezdjük újra, vagy leg­alább is egy lépést javítsunk ki, mert különben nem lehet sikeresen továbbhaladni a folyamat mozzanatsoraiban. A cselekvés tehát foko­zottabban készteti, a hiba nyilvánvalóvá tételével pedig segíti a ta­nulót abban, hogy pontosabban kövesse a logikai mozzanatokhoz 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom