Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

eljárás szempontjainak ismertetésével próbáljuk bemutatni. Az alábbi részletezett négy fokozat azonban inkább kiemelt határvonalat jelent, mint kimondottan négyfajta eljárást. A négyen belül megvalósuló és fejlődést jelentő eljárásokat a többi lehetséges eset teszi ki. 1. Az egészen új témakör első jelenségének megismerésekor bemutatja a tanító a jelenséget (a tárgyat, a növényt, az állatot, az eseményt, a cselekvéssort, stb.). Majd elindítja az elemző munkát. (Konkrét példákat az eljárásokra vonatkozóan a Köznevelés 1957. 11—12. sz. és az 1962. 14. sz. megjelent dolgazatainkban olvashatunk.) A feladat megjelölése már ekkor is átfogó és az egész órán megoldandó problémára vonatkozik. A tanító azonban mielőtt még feleletet várna, felbontja a feladatot és csak kisebb részprobléma megoldására szólít fel. Apró kérdéseket teszünk fel. A kérdezés tempója lassú. Többször ismételjük is a kérdéseket. A tanulóknak ugyanis szokatlanok a kérdések. Az elemző feladat új. Nehezen tájékozódik. Nehezen ragadja meg a fontosat. Nem tűnik fel neki a jellegzetes, így nehezen fogalmaz is. Lehet, hogy nem is tud mondani semmi jelentőst. Ekkor főleg nekünk kell megfogalmazni azt, amit észre kell venni. De azonnal mondatni kell a tanulókkal is az exponált mozzanatra vonatkozó helyes megállapítást. A helyes válaszokat ismételtetjük. De mindenkor az exponált jelenségmozzanat újraszemlélésének kíséretében. 2. A következő szakaszban aránylag még mindig sokat kérdezünk. Az apró kérdéseknek megfelelő apróbb válaszokat azonban mindinkább a gyermekeknek kell megfogalmazniok. A kérdéseket kevesebbszer ismételjük, s a tanulók helyes megállapításait sem mondatjuk újra annyiszor, mint korábban. Légyen gondunk azonban arra, hogy most már a tartózkodóbbak is feloldódjanak, sikerhez jussanak és előre lendüljenek. Az „aktivitásra" most kell ösztönöznünk mindenkit. Nagyon fontos ezen a fokon az is, hogy ne térjünk át nagyon gyorsan egy más, még az előzőhöz nagyon hasonló feladat megoldására sem. A tanulóban meg kell erősödnie annak a magatartásnak, hogy egy-egy jelenséget alaposan és eredményesen vizsgálni csak lassan, nyugodtan lehet. Meg kell rágni az észrevételeket és formába kell önteni a mondanivalót. Meg kell végül győződnünk arról is, hogy a tanulók most már világosan látják a problémát is és annak megoldásmódját is, illetve a megoldás kivitelezésének útját is. Csakis így biztosíthatjuk az elemző munka egyre tudatosabbá és önállóbbá válását, és csakis így vehetjük elejét a későbbi gépiesen utánzó, sikertelen próbálkozásoknak. 3. Később már nem bontjuk fel az átfogó kérdéseket. A tárgyat ekkor már mint egészben megoldandó problémát állítjuk a tanulók elé. „Mit veszünk észre ezen a jelenségen is az eddig végzett hasonló vizsgálódásaink alapján?" Tulajdonképpen ezt kell érteni a gyermeknek a feladatmegjelölésben, bármilyen megoldásra szólítjuk is fel. Az új problémát jelentő részfeladatokat külön emeljük ki. Itt kell elindítani annak a készségnek a megalapozását, amely minden új 110