Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

Ez őt nem zavarja, mert valójában nem hagyta ki, csak átugrotta, helyesebben: gyorsan átsiklott rajta,. A reproduktív gondolkodó azonban nemcsak azt hagyja ki, amin a vezető átsiklott, hanem a figyelem természetes ingadozása következtében olyant is, ami éppen követhetett volna. Nem egyszer éppen az a mozzanat nem hagy nyomot, amely igen fontos a lényeg megragadása szempontjából, amely nélkül tulajdonképpen nincs új. Hogy ez ismételten be ne következzék, a későbbi alkalmakkor feszülten, megfeszítetten figyel. Nem pihenhet meg. A bizonytalannak érzett útszakaszokra nem tekinthet vissza. így nem erősítheti meg az egyes gondolkodási műveleteknek megfelelő tudat járatokat. Ennek következtében a kialakuló szintézis laza lesz. Egyes részmozzanat pedig egészen homályos is maradhat. A tanulóban ez a pszichikai állapot szorongást vált ki. Hogy ezt feloldja, illetve hogy félre tolja a szorongás terhét, a későbbi időre halasztja a kapcsolatok megkeresését és az érzett hiányok pótlását. A halasztást azonban nem követi mindig a tervezett kiegészítés. Ha aztán ez többször ismétlődik, a tanuló érdektelen magatartást vesz fel a szorongás megelőzéseként. Az iskolai oktatásban ennek a közönynek a kifejlődése jelenti a legnagyobb veszedelmet a tanuló továbbfejlődése szempontjából. A tanító igen fontos feladata, hogy elejét vegye ilyen közöny kifejlődésének, és megakadályozza annak megerősödését. Sokkal nehezebb ugyanis visszahúzni a tanulókat az érdektelenségből, mint az érdeklődésben megtartani és megerősíteni. A tanulót önkéntelenül is érdeklik a tárgyak és jelenségek. Meg van benne a készség arra, hogy minél jobban megismerje őket. Az érdektelenséget nem tekinthetjük öröklött habitusnak, hanem sokkal inkább negatív oktatási eredménynek. A felsőtagozatban a megfigyelés iránt tapasztalható érdektelenség már korábbi megfigyelések el nem végzése vagy helytelenül vezetett megfigyelési gyakorlatok következménye. Érettségi előtt álló tanulókkal végeztettük azt a feladatot, hogy néhány mondatos szövegből keressék ki és nevezzék meg a határozókat. A szövegben főleg eszköz- és módhatározók szerepeltek azonos {-val, -vei) végződéssel. A tanulók zömének figyelmét elkerülte a két határozófajtát élesen szétválasztó tartalmi különbség. Pusztán a formai azonosság felfogása vezette őket a döntésben. Érdekes viszont, hogy a különbség megállapításához szükséges szabályt ezek a tanulók is tudták és példák felsorolásában sem mutattak tájékozatlanságot. A tanulók nyilván azért tévesztettek mind a két esetben tömegesen, mert csak „külsőleg" nézték a nyelvi jelenségeket. Még akik figyeltek a tartalmi jelentésre, még azok is felszínessé váltak, amikor mélyebb vizsgálódás elé állítöttuk őket. Ekkor még ők is főleg „külsődleges" szempontok alapján döntöttek vagy indokoltak. A tévesztések ezek szerint a mélyebb vizsgálódásra való beállí101