Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Csikós Andor: A vokálisok sorrendiségének helye az éneklő közösség hangnevelésében

Sokszor idézett példájuk: g Mí Sol — A tenoristák „váltó-hangja" az „f". Ez még „nyitva" énekelendő, A „g"-t már „födni" kell. Ehhez a „fedéshez" elegendő az: Ä és az O (Fa—

Sol) közötti színkülönbség. így beidegződhet a magasság felé létrehozandó „helyesarányú", de „szükséges" szín és vokálistorzulás. A vokális zene-metodika egész történelmi folyamatán végigvonul a kottaolvasást segíteni akaró hangnevek hangnevelő tendenciája, hangnevelő beállítottsága. A János-himnusz szótagjai előbb a Si-vel 7fokúvá bővülnek, majd a „nehezen" énekelhető ,-u" vokális (Ut) helyébe Otto Gibelius (1659) az „ó"-t (Do) ülteti. Hazai törekvések az ,,u" visszaiktatásán fáradoztak olyképpen, hogy a Fá helyett Fu-t énekeltettek a dur hangsor negyedik fokául. A munkálkodásuk rövid életű volt, győzött a Fa. Si helyébe a Ti került, hogy az alterálás által létrejövő névmódosulás kapcsán a dur VII. foka ne legyen azonos elnevezésű a felemelt Szó-val (Szi). A vokálisokkal való törődésnek a felfokozódását századfordulónkra tehetjük. Az utólagosság tükrében mellékterméknek tűnhet ez a mai vizsgálódó számára, ám ha korukban nézzük eme iskolákat, akkor szembetűnik, hogy a névadásnál kiindulási alapjuk a vokalizálás. Nézzük Carl Eitz (1848—1921) abszolút rendszerét. 12 mássalhangzót használ az oktáva kromatikájához: BRTMGSPLDFKNB c d ef g a hc A magánhangzókat illetően, megelégszik öttel, amit a latin a-b-c-ből kölcsönöz. C-durban a sorrend a következő: Bi To Gu Su La Fe Ni Bl A latin a-b-c-hez való merev ragaszkodás még nyilvánvalóbb a G-dur esetében, amely Eitznél így fest: La Fe Ni-Bi To Gu Pa-La g a h-c d e fis-g Hogy ilyen tökéletesen kísért a latin abc vokális-sorrendisége, az semmiképpen sem lehet véletlen. Ne időzzünk Hermann Thiessen munkálkodásánál, ki a relatívfonetikai rendszerébe az anyanyelvi vokálisok bekapcsolását szorgalmazta, inkább R. Münnich, 1930-ban „Ein Beitrag zur Tonnsilbenfrage und Schulmusikpropädeutik" címmel megjelent munkájából idézzük a dur-hangsor neveit: Ja Le Mi-Ni Ro Zu Wa-Ja Ez is szigorúan követi a latin abc magánhangzóinak egymásutániságát. Sajnos, e sorok írója nem talált semmiféle olyan forrásmunkát, amely 74