Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Módszertani alapvetés az orosz igeaspektusok lényegének és funkciójának tanításához

volt éppen elfoglalva, azzal, hogy a gyerekeknek könyveket mutasson és hogy a gyerekek a könyvek keresésével és az ajándékok vásárlásával voltak éppen elfoglalva. A folyamatos aspektus esetén a beszélő úgyszólván a cselekvés folyamatálba helyezi magát, és ezzel azt a látszatot kelti, mintha a cselekvés határait nem tekintené át. Annak, hogy lemond a cselekvés körülhatároltságának a jegyéről, az a következménye, hogy a hallgató (vagy olvasó) figyelme magára a cselekvésre koncentrálódik, s ezáltal a cselekvés folyamata lép előtérbe. Nem úgy van tehát, hogy a folyamatos aspektus a befejezett aspektussal ellentétes jegyet emeli ki, tehát, hogy a cselekvés körülnemhatároltságát hangsúlyozza, hanem a cselekvés határairól nem mond semmit. Pótlólag még azt mondhatjuk el a folyamatos aspektusról, hogy rá nézve a befejezett aspektus jegyeinek a hiánya a jellemző. E jegyek hiányából pedig az következik, hogy a cselekvést a maga lefolyásában szemléljük. Az aspektusok lényegének és alapfunkcióinak jellemzéséből első végkövetkeztetésként azt szűrhetjük le, hogy az aspektuskülönbségek tudatosításánál a befejezett aspektusból kell kindulnunk a tanításban, mert jegyeinek a tisztázása előfeltételét képezi a folyamatos aspektus megértésének. A beszélőnek megvan tehát az, a lehetősége az aspektusok használatánál, hogy válogathat két nézőpont között. Ebből ered az a mindig ismételten felbukkanó érv, hogy az aspektusok használata ennélfogva „szemlélet kérdése" csupán, és éppen ezért nem érdemes a tanítás folyamán erre sok fáradságot és időt fordítani. Ez a vélemény az aspektusokkal kifejezett közlések sokat emlegetett szubjektív jellegének hamis értelmezéséből táplálkozik. Ez az ún. szubjektivitás ugyanis semmi esetre sem jelenti azt, hogy a beszélő önkényesen választhatja ki magának a nyelv kifejező eszközeit. Az alább következő sorokban megpróbáljuk ezt bizonyítani [11]. Az ember véleményeiben, ítéleteiben mindig csak az objektív valóság bizonyos összefüggéseit tükrözi vissza és nyelvi formában közli azokat más emberekkel. Tehát minden nyelvi közlés az objektív valóság tényei közül csak azt választja ki, amelyet a beszélő az adott pillanatban éppen lényegesnek tart acélból, hogy hallgatója őt megértse. A cselekvéseket általában kétféleképpen szemlélhetjük. Ennek a nyelvi kifejezésére az orosznak éppen az igeaspektusok révén differenciált nyelvi kifejezőeszközök állnak rendelkezésére, amelyeket az oroszul beszélőnek minden egyes ige használatánál mérlegelnie kell, vagyis ő a cselekvés differenciált szemléleti módját mindenesetre érvényesíti a nyelvi közlésben. Ennyiben mondhatjuk, hogy az orosz „aspektusokban gondolkodik". Ez nemcsak a beszélő saját közlésére vonatkozik, hanem azt is jelenti, hogy minden egyes, mások által használt igéhez is szinte „odaértjük" az aspektust. Ezért az aspektusok minden nyelvi megfogalmazásban relevánsak, vagyis a közlés jelentése szempontjából lényegesek. Ebből következik, mint ahogy ezt már említet64