Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Módszertani alapvetés az orosz igeaspektusok lényegének és funkciójának tanításához

mondataiban, valamint a mondatok egymásutánjában; a folyamatos és befejezett határozói igenevek használata; a melléknévi igenevek időés időviszony-jelentései stb.) Az aspektusok tanításának itt vázolt rendjénél elképzelhető talán célszerűbb szakaszolás is. Akármilyen sorrendben tanítjuk is azonban az aspektusokra vonatkozó ismereteket, a magyarázat előtt mindig kellő mennyiségű anyagot gyűjtünk az indukcióhoz, a magyarázat órája után pedig addig gyakoroljuk az új ismeretet, amíg nem automatizálódik. A gyakorlatok típusai: 1. az általános iskolában: az aspektus alak felismerése és jelentésének magyarázata hallás és olvasás után; fordítás magyarra, majd oroszra; szövegkiegészítés; kérdés — felelet; 2. a középiskolában ezeken a gyakorlatokon kívül az I—

II. osztályban elbeszélő szöveg átültetését végeztetjük a múltból a jelenbe, illetőleg jövőbe és viszont; a III—

IV. osztályban megtoldjuk e gyakorlatokat elbeszélő tartalmú rövid monológokkal. Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell megelőznie az aspektusok lényegével és funkciójával való megismerkedésnek az aspektusképzést, az aspektusok formális jegyeinek az ismeretét. A döntő itt az, hogy a magyar tanulóknak nem az aspektusok képzése okoz nehézséget, hanem az aspektusok lényegének a megértése. Nekik meg kell tanulni aspektusokban gondolkodni — ez itt a döntő feladat. Hibás tehát az a gyakorlat, amely az aspektusok lényegének és funkciójának vázlatos megismertetése után rögtön rátér az aspektusképzés minden fajára és a tanítás súlypontját arra helyezi, hogy a tanulók az erre vonatkozó szabályokat megtanulják. Ha az aspektusok lényegébe való bevezetést egybekapcsolnánk az igepár formális különbségeinek a megismertetésével vagy éppen ebből indulnánk ki, akkor megnehezítenénk tanulóinknak az aspektus-kategória megértését vagy hamis gondolatokat ébresztenénk bennük. Ebben az esetben tanulóink könnyen a prefixumos vagy prefixum nélküli, illetve szuffixumos igék közti különbségben látnák az aspektusok lényegét, nem pedig abban, hogy a beszélő figyelme mire irányul, és könnyen hajlandók lennének az aspektus lényegét a lexikális jelentésváltozásokkal azonosítani. Így jár el pl. dr. Horváth Gedeon, amikor Az igeszemlélet tanítása az általános iskola VII. osztályban c., egyébként sok jó gondolatot is tartalmazó cikkében (INyT, 1962. 4.) elsősorban az aspektusok formális jegyein keresztül igyekszik elvezetni a magyar tanulót az aspektus lényegének a megértéséhez, abból a még nem eléggé megalapozott tételből indulva ki, hogy a magyar igekötők általában aspektus értékűek (tanultam — megtanultam, írtam — megírtam, stb.). Azon ugyan egyelőre még lehet vitatkozni, hogy a fent idézett igepárok: tanultam — megtanultam, írtam — megírtam stb. azonosíthatók-e bizonyos szempontból az orosz ucit'sja — vyucit'sja, pisát' — napisat' igepárokkal aspektus szempontjából, kiindulópontul véleményünk szerint mégsem használhatók fel, mert a magyar nyelvre elsősorban nem az ún. üres igekötők a jellemzők, hanem éppen azok, amelyek megváltoztatják az alapige lexikai jelentését: nézni — elnézni, 61