Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Módszertani alapvetés az orosz igeaspektusok lényegének és funkciójának tanításához

egyik alakja forduljon elő, ha csak nem akarunk véteni a nyelvhelyesség és ezzel együtt az oktatás tudományos színvonala ellen. Tankönyveink úgy tehetnének eleget a tudományosság elvének, hogy az V—VI. és VII. osztály anyagába több aspektuspárt vezethetnének be lexikálisan. Az V. osztály kivételével ez meg is történik: a VI.-ban szerepel: brosat' — brosit', vstavat' — vstat', polucat' — polucit'; a VII.-ben: govorit' — skazat', brat' — vzjat', sprasivat' — sprosit', stroit' — postroit', idti — pojti, otvecat' — otvetif. Itt felmerül a kérdés: a folyamatos vagy befejezett igék begyakoroltatására helyezze-e a fősúlyt a tanár? A folyamatos ige mellett szólna az, hogy tanulóink előbb a folyamatos alakokkal szoktak találkozni, az aspektusok lényegének megértéséhez vezető út viszont azt kívánná, hogy a tanulók először a befejezett igéket tanulják meg imitativ úton helyesen használni. Nos: ,,a nyelvben semmi sincs az ellentéteken kívül" — mondja Ferdinand de Saussure, vagyis a nyelvi jelet nem a saját tényleges tartalma határozza meg, hanem ugyanolyan rendű más jelekhez való viszonya. Az aspektusok tanítására vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy az aspektus kategória fogalmának magyarázata és megértetése azon az órán kezdődik, amikor előfordul az első olyan befejezett ige, amelynek folyamatos párját már ismerik a tanulók. Az aspektusok tanításának a VIII. osztályt megelőző osztályok anyagában előforduló igepárokra kell támaszkodnia. Ezzel már meg is mondottuk, hogy hogyan kell módszertani szempontból az V—VII. osztályokban előforduló befejezett igéket (s'est', kupit', pojti, polucit', siómat' stb.) megtárgyalni: ugyanúgy mint a többi lexikális egységet, minden elméleti magyarázat nélkül. Ezen a fokon ne használjuk még az „aspektus" = „szemlélet" terminust sem. Ha azonban a tanulók maguk vetnék fel a kérdést, hogy mikor kell az egyik, mikor a másik igealakot felhasználni egy cselekvés kifejezésére, akkor nem tekinthetünk el néhány konkrét igepár jelentésének bemutatásától, illetőleg magyarázatától. A magyarázat lehetne ilyenforma: VI. oszt.: Petr vstaval = Féter felkelőben volt, éppen kelt fel stb. Petr vstal = Péter felkelt; Ivan dal jemu kartinu. . . = Iván odaadta neki a képet. Igaz, ezt a magyarázatot megnehezíti az, hogy tankönyveink nem az aspektusokból, hanem az ún. Aktionsartohböl indulnak ki, amelyek azonban az aspektusokkal szemben különböző minőségű cselekvéseket, a valóság különböző jelenségeit jelölő szavak, és így éppen az aspektusok lényegéről terelik el a figyelmet [3], A VI. osztály 12. leckéjében „dajut" Aktionsart-i jelentésben fordul elő („szoktak adni"), és a vstavat' — vstat'-nál is az ismétlődés és egyszeri jelentés van szembeállítva (11. és 16. lecke), ugyanígy a brosat' — brosit'-ban is (4. és 10. lecke), pedig ebben a jelentésben nem aspektuspár a két ige. Ebből az következik tehát, hogy a tankönyvek szövegeit kellene megújítani, revideálni. Az idejétmúlta, elavult magyarázatokat fel kell adnunk! Az aspektológiában még rengeteg a vitatott kérdés, de hogy az aspektus és az Aktionsart két különböző dolog — ebben ma már az egész nyelvtudomány egységes álláspontot foglal el [4]. 57