Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók Barnabás—Dr. Perge Imre: A testsúlyszázalékon alapuló takarmányszükségleti tervezés további egyszerűsítése a lineáris prognózis segítségével

a továbbiakban kidolgozásra került az egyes állatfajokra vonatkozó számosállatonkénti táplálóanyag és takarmányszükséglet. A gyakorlat számára azonban ezek használata sem kielégítő, mert: 1. A számosállat szerinti számolás nem egyezik a jelenleg használt súlymérték-egységgel (kg, q, dk). Nem logikus és nem gyakorlati például a 0,5, 3, 30 stb. kg testsúlyokat 500 kg élősúlyban kifejezni (0,001, 0,006, 0,06 stb. számosállat, vagy szarvasmarha egység). E számok használatának jellegzetessége az például, hogy a globális takarmányszükségleti számításoknál a baromfi legtöbbször kimarad a tervezésből számosállatban történő kifejezésének nehézkessége miatt, holott például Magyarország baromfiállományának bár összes súlya csak cca 6%-a az összállatsúlynak, abrakszükséglete kétszerese az 55%-ot kitevő szarvasmarha állományának. 2. A számosállatonkénti táplálóanyag és takarmányszükséglet adatai a termelési lehetőségekhez igazodó számolásra nem elég alkalmasak, mivel nem állapítható meg könnyen ezekből a napi adagok nagysága. Hasonló jellegzetességeket mutat az 1000 kg élősúlyra történő számolás azzal a különbséggel, hogy nemcsak a kis állatokat nehéz 1000 kg élősúlyhoz viszonyítani, de a takarmányszükséglet nagysága sincs kidolgozva erre. Mindezek tehát nem jobbak, mint az abszolút számokból kiinduló takarmányszükségleti tervezés, valamint az 1 db állatra szóló éves takarmányszükségleti adag (használják termelőszövetkezeteink) és az 1 db állatra szóló havi tápanyag és takarmányszükségleti előírás (használják állami gazdaságaink), mert mindegyiket csak táblázattal lehet használni, s egyiket sem lehet a speciális helyi lehetőségeknek megfelelően alkalmazni. Emellett használatuk nem adja a szükséglet teljes szemléletét, mivel nem osztja a szükséglet téli és nyári időszakra csak téli, nyári takarmányokra, s ennek ellenére az évszaktól függetlenül takarmányoz. így pedig lehetetlen a termelést a szükséglettel egyenlegbe hozni. Az újabb időkben mindezek miatt egyre gyakrabban hangzik el a tervezés egyszerűsítésének, illetve ésszerűsítésének igénye. A takarmányszükségleti tervezés területén jelentős változtatást a testsúlyszázalék szerinti táplálóanyag és takarmányszükséglet módszere hozott (Istók 1958). E módszer már a testsúlyszázalékos szükségletből kiindulva, a középsúly ismeretében valamely időszakra (tél, nyár) globálisan, egyszerűen kiszámítható megoldással állapítja meg a táplálóanyag és takarmányszükségletet. Számításai a következő képletből indulnak ki: o/o Állatsúly X napok száma X ~~jqq-' illetve egyszerűsítve átlagw napok száma w , ,, , allatsuly X — iTTn ^ testsulyszazalekos napi adag. Pl. ,530