Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Vágás Endre: Néhány emlősállat állalatti nyálmirígyéből (Gl. submaxillaris) leírt „világos" és „sötét" sejtek értékelése mucopolysaccharid reagensek segítségével

pedig a két sejtforma előfordulási aránya nagyfokú változékonyságot mutat. A felsorolt megfigyeléseim alapján megkísértem a vakond és sündisznó állalatti mirigyének egyes sekretiofázisait vegyi (atropinnal és pilocarpinnal végzett) ingerlése segítségével pontosan megvizsgálni. A mesterséges ingerlés eredményeként az antropin hatására, a vakond és sündisznó állalatti mirigyében úgyszólván csak „sötét" sejteket, a pilocarpin hatására kiürült mirigyben pedig szinte kizárólag „világos" sejteket találtam. A vakond és sündisznó esetében az irodalomban eddig elhatárolt világos és sötét sejtek, tehát azonos (szerozus) sejttípus kiürült és váladéktelt sejtjeinek téves értelmezéséből származtak. A sündisznó áll alatti mirigyét a szerozus sejtek egy különleges válfaja építi fel. A sejtek morfológiailag a szerozus sejtek típusához tartoznak, váladékuk azonban erősen mukopolysaccharid tartalmú. A sejtek mucintermeléséről a sejtekben és a kivezetőcső rendszerben megfestődő váladék, valamint a ductus submaxillarisból nyert nyál Feeney— McEwen szerinti papír-elektroforetikus vizsgálatának eredménye győzött meg. A régebbi megfigyelések szerzőit a kiürült és telt sejtek éles festődési ellentéte, valamint viszonylagos alak- és méretazonossága tévesztette meg. A nyúl állalatti mirigyének sejtjeit a mukopolysaccharidok reagenseivel vizsgálva, nem kaptam mucin reakciót az állalatti mirigy egyetlen sejtjében sem, a szeromucinozusaknak tartott ún. „világos" sejtekben sem. A világos és sötét sejtek között eltérést csupán az utóbbiak váladékteltsége alapján tudtam kimutatni. A kiürülő, vagy mesterséges ingerléssel kiürített mirigyekben az ún. „sötét" sejtek száma erősen lecsökken, a mirigy jóformán csak „világos" sejtekből áll. A granuláikat leadott „sötét" sejtek ugyanis az eddig mereven elkülönített „világos" sejttípusba mennek át. Az átmenet számos árnyalata (a váladékkiválasztás különböző stádiuma) megfigyelhető. Vizsgálatom alapján tehát a nyúl állalatti mirigyét csupán egyetlen — szerozusnak minősülő — mirigy sejt típus építi fel, mely kiürült állapotában finoman és gyéren, váladéktelt állapotában pedig sűrűn és durván granulált. A régebbi vizsgálókat az tévesztette meg, hogy a sejtek sekretiofázisai a Mallory-, azan-festésekkel és számos más festékkel eltérően színeződtek és az, hogy a váladékteltségi fázisban a sejtekben tömegesen, viszonylag igen nagy granulák halmozódnak fel. Egyesek — minden histokémiai alap nélkül — mucinoid reakciónak tekintették a mirigysejtek amlinkékkel elért megfestődését. Számos kutató utalt — régebben és újabban is — a kiürült mirigysejtek más sejttípusokkal való összetéveszthetőségére, mégis különösen a fáziselmélet túlzó elvetői külön sejtfajtának minősítettek minden olyan mirigysejtet, amely eltért — gyakran csupán pillanatnyi sekretiofázisában — a típusosnak tartott sejtformáktól. A fáziselmélet ugyanis különböző sejttípusokat csupán eltérő szekretiofázisú mirigysejtekként fogott fel, míg később már ugyanazon sejtfajta különböző váladéktermelési fokozatait is eltérő sejttípusként írták le. Az irodalomban mindmáig (Ihjima, S. 1958, Ieta, T. 1953.) érvényben levő „világos" és ,518