Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Vágás Endre: Néhány emlősállat állalatti nyálmirígyéből (Gl. submaxillaris) leírt „világos" és „sötét" sejtek értékelése mucopolysaccharid reagensek segítségével

Világos és sötét sejteket főként a vakond, sündisznó, mókus, ürge, patkány, egér és nyúl áilalatti mirigyéből írtak le. A sejtek elkülönítésének alapja mucikarminnal, mucihaemateinnel, thioninnal való eltérő festhetőségük, valamint a Mallory-, azan-festések komponenseinek különböző felvétele volt. Az irodalom a felsorolt festőmódszerek alapján a mókus és ürge áilalatti mirigyét tisztán világos sejtekből felépülő mirigynek tartja. A vakond áll alatti mirigyéből a mucinozus sejtekhez közelálló világos sejteket és félholdakat alkotó — szeromucinozus jellegű — sötét sejteket írtak le. A sündisznó áilalatti mirigyének végkamráiban acidofil granulákat tartalmazó világos sejteket, valamint mucin reakciót adó sötét sejteket figyeltek meg. A patkány és egér áilalatti mirigyében az irodalom szintén elkülöníti a sötét és világos sejteket, melyek közül a finoman granulált világos sejteket tartják a mucinozus sejttípushoz közelállónak. A durván granulált sötét sejteket, melyeknek elhelyezkedését főként a végkamra és az isthmikus cső között figyelték meg, többen a végkamrákhoz csatlakozó kivezetőcső sejtekként fogják fel. A nyúl áilalatti mirigyéből a szerozus sejtek három fajtája ismeretes. A nyúlnál is leírtak világos és sötét sejteket, melyek közül a világos sejteket tartják a mucinozus típushoz hasonlóknak. Egyes kutatók (különösen Müller, E.), némely sejtben előforduló igen durva granulák alapján, még egy harmadik — durván granulált — sejttípus felállítását is szükségesnek tartották. A felsorolt emlősfajok áilalatti nyálmirigyét a mukopolysaccharidok hisztokémiai reagenseivel — perjodsav-leukofuchsin, Astrablau vizsgálva, valamint Hicks-Matthaei fluorescens eljárásával kezelve — az eddigi irodalmi adatokkal szemben a következőket állapítottam meg: A mókus, ürge, egér és patkány esetében az áilalatti mirigy végkamráit egyetlen, azonosan reagáló, gyenge mukopolysaecSharid reakciót mutató (szerozus típusú) sejtfajta építi fel. A fluorescens eljárásokkal történt vizsgálat ugyanezt az eredményt mutatta. Kivételt csupán a patkány képez, ahol az áilalatti mirigyben néhány elszórt mucinozus sejt is előfordul. Az egér és patkány áilalatti mirigyének kivezetőcső sejtjei az általam alkalmazott eljárásokkal élesen elkülöníthetők a végkamrák mirigysejt jei tői. Az eddig számon tartott „sötét" sejteket a kivezetőcső rendszert teljes hosszában megvizsgálva, sehol sem tudtam kimutatni. A mókus, ürge, egér és patkány esetében tehát a világos és sötét sejtek elkülönítését indokolatlannak tartom. A vakond és főként a sündisznó esetében, akár a régebbi festőeljárásokat alkalmazzuk, akár az újabb mucinreagenseket, az áilalatti mirigy sejtjei között jelentékeny festődésbeli eltéréseket lehet kimutatni. A sejtek egy része sötéten festődik (bázikus festékekkel), a sündisznó esetében erős mukopolysaccharid reakciót mutat, más részük azonban csupán a plazma festékeivel (eozin) festhető. Feltűnő azonban, hogy a két sejtforma között, különösen az újabb, érzékeny mukopolysaccharid kimutató eljárásokkal vizsgálva az átmenet minden árnyalata megtalálható. A különböző sekretióstadiumban rögzített mirigyekben ,516