Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800—1890)

5. Wágner tevékenysége a kémiai oktatás fejlesztése érdekében Az első vegyészdoktor nem volt pedagógus, mégis jelentős szerepet töltött be a kémiai oktatás fejlesztése, illetve az ennek érdekében kifejtett propaganda területén. Már az előbbiekben több ízben említett akadémiai pályamunkájában a magyarországi ipar elmaradottságának okául első helyen ezt említette: ,,A technikai és természeti tudományok nem tanulása, nem ismerése" [23. 87.]. Szerinte „minden egyes ország anyagi jóléte, s minden egyes ember birtoka a természettudományok által hihetetlen módon mozdíttatik elő" (uo. 89.). Hivatkozott Franciaország példájára, amely a pár évvel azelőtti sok pusztulást „vegytanárai s physicusainak munkássága, ereje s értelme által terjedelmes iparűzés segedelmével" hamar kiheverte. Hangsúlyozottan kiemelte, hogy nemcsak néhány kiművelt természettudósra van szükség, hanem mindenkihez el kell jutnia az alapismereteknek: „A természeti tudományok templomának, ha azt akarjuk, hogy igazi hasznot teremtve sikerdús legyen, a nagy közönség előtt kell nyitva lennie, a nép birtokába kell átszállnia" [uo. 90.]. ..Elmulhatatlanul szükséges — írta —, hogy a természettudományi és a technikai tanok az ország iskoláiba bevitessenek, a tanításhoz szükséges eszközök előállíttassanak; jeles, alkalmatos, kitanult oktatók alkalmaztassanak; és pedig oly móddal, hogy nemcsak a felsőbb tudományok pályájára átlépendők kapjanak oktatást, hanem a polgári s paraszt rangban maradók is alapos fogalmakat szerezzenek a természeti tudományokruF' [uo. 94.]. Ezek az idézetek kellőképpen megvilágítják, milyen helyesen látta a természettudományos oktatás szükségességét s azt az utat, ahogy ez megvalósítható lehetett volna. Az 1848-as idők Wágner Dánielt szinte egészen váratlanul olyan helyzetbe hozták, hogy bizonyos mértékben beleszólhatott a forradalmi kormány oktatási reformjába. A Budapesti Gyógyszerészek Testülete kerte a kormányt, illetve Klauzál Gábor „földmívelés, ipar és kereskedési miniszter"-t, akinek tárcájához tartozott az egészségügy is, hogy a gyógyszerészeti ügyek előadójául gyógyszerészt nevezzen ki a minisztériumba. Május 8-án az egészségi osztályba egészségi tanácsosi rangban Wágner Dánielt, az akkori egyik legtekintélyesebb gyógyszerészt nevezték ki [29.]. Wágner első ténykedése az volt. hogy a számára igen váratlanul jött munkakörnek megfelelően tájékozódott, felmérést végzett, majd felterjesztést tett a gyógyszerészképzés alapos megformálására vonatkozóan [35.] Segítségére volt az oktatási terv elkészítésében a gyógyszerész testületnek Eötvös József kultuszminiszterhez intézett felterjesztése, amelynek szellemével ő is teljes mértékben egyetértett. „Hazánk egyetemében ekkorig egy tudomány sem volt olly kevéssé tekintetbe véve, 's a

? haladási szellem kívánatinak oliv kevéssé megfelelő mint a gyógyszerészet tanítása" [29. 23.]. Abban a javaslatban, amelyet Wágner a kormány elé terjesztett, az addig 1 éves egyetemi gyógyszerképzésnek 2 évre való fel,391