Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800—1890)

A saját kísérletei a kálium előállítására vonatkozóan ezután következtek. Először megismételte a már mások által is sikertelenül elvégzett kísérletet, a káliumot vegyületeiből hidrogénnel előállítani. Sokszori próba után be kellett látnia, hogy ez az út nem járható, Nem tett le azonban arról a meggyőződéséről, hogy a hidrogén képes a káliumvegyületek megbontására, azonban ,,ez csak igen kis menvnyiségben és sok fáradsággal történhet meg" [3. 32] Sikertelenek voltak azok a kísérletei is, amelyekkel a káliumszulfid megbontására törekedett. Azért esett választása erre a vegyületre, minthogy úgy tartotta, hogy ez „egvike a leggyengébb káliumvegyületeknek" [3. 32]. Sikerre vezettek viszont azok a kísérletei, amelyek során a vas helyett más fémeket kívánt alkalmazni. Cink segítségével sikerült a hamuzsírt könnyen szétbontani és bebizonyította azt is, hogy nincs olyan magas hőmérsékletre szükség, mint amilyen a vassal dolgozó eredeti eljárásnál nélkülözhetetlen. Az így kapott kálium a leírás szerint „elsősorban a tisztaságával tűnik ki." [3. 38.] Más fémekkel is kísérletezett, nem talált azonban olyan fémet, amellyel a kísérlet sikerre vezetett volna. Ezt követően a kálium tulajdonságait tárgyalta részletesen. A káliumvegyületek közül a monográfiába csak az „elsőfokú öszszetétel"-ű vegyületek kerültek be, tehát azok. amelyekben a kálium csak egy más elemmel vegyül. A marókáli már átmenet szerinte ,.a második fokú összetételhez". Részletesen, s a mai szemmel is általában hibátlanul tárgyalta az oxigénnel, kénnel, foszforral, szelénnel, borral, nitrogénnel, szénnel, hidrogénnel való vegyületeit. Leírta a fémekkel szembeni viselkedését is. Mindenhol megadta a vegyület súlyarányait is Berzelius régebbi és újabb vizsgálatai alapján, s a hidrogénre és oxigénre vonatkoztatva egyaránt. Tárgyalta, s sok esetben saját kísérleteinek eredményeit is elmondotta a káliumnak az összetett testekkel (víz, sók, savak, olajok) szemben mutatott sajátságaival kapcsolatban. A káliumról szóló fejezet végét a kálium felhasználási lehetőségeinek tárgyalása jelentette. A kálium-hidroxidról szóló rész egy önálló dolgozatnak is beillik. Meglátszik rajta, hogy — mint a bevezetésben maga is mondja —• hosszabb időn keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel és „számtalan kísérletet" végzett. Az előállítás módjának racionalizálására javasolta, kísérletei alapján, hogy a vasreszelékkel előállított, tehát vastartalmú káliumból készítsék a kálium-hidroxidot. A szokásos platinaedény pótlására vasedény bevezetésével próbálkozott. A kálium-hidroxid minőségi kimutatására platina salétromsavas oldatát ajánlotta. A kvantitatív meghatározásra ismert töménységű kénsavat vagy sósavat alkalmazott, megjegyezve a közömbösítéshez szükséges mennyiséget. Itt találkozunk először a magyar kémiai irodalomban a titrimetria egyik megalapítója, Descroizilles nevével. ,383