Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger váras úrbéri és felszabadulási pere. (II. rész)

Püspök ő Kegyelmessége is veszedelemben forgott, — írja a Magyar Hírmondó — s ha Katonaság nem vette vólna körül a Püspöki palotát, szörnyű következései lettek volna a felzúdulásnak" [145]. Bár Eger város bírája és tanácsa január 11-én a püspökhöz intézett levelében elítélte az előtte is „utálatos és kárhozatos vakmerőségre vetemedett némely hóstyai lakosoknak cselekedetét", azonban az volt a nézetük, hogy csak formahiba történt, mert „. . valóban ha Excellentiád és a Ns. Káptalan tisztjei ily szörnyű hallatlan példájú cselekedetekkel a népet nem rémítenék, a nép soha ily vakmerőségre nem vetemedne, ki nem fakadna. . . a baromnál is alábbvaló állapottyában utolsó ínségre jutván a Nép eszén kívül lévén. . . valóban csodálni nem lehet" [146], Az „egyáltalán nem megvetendő mozgalom" (motus non plane contemnendus) foglalkoztatta Sándor Lipót nádort is, aki 1792 január 27-én utasította a megyei alispánt, hogy sürgősen küldjön kimerítő jelentést a helytartótanácshoz a mozgalom kitöréséről, lefolyásáról és jelenlegi állásáról. Az alispán január 30.4 jelentése alapján a nádor pontosan értesült az, egri mozgalomról, s az ügyet felterjesztette II. Lipót királyhoz [147]. Az „egri kapás lakosok" s a környékbeli parasztok továbbra is pusztították gróf Eszterházy Károly püspök baktai, felnémeti és szarvaskői erdejét. Decemberben és januárban még csak hátukon hordták haza a fát az erdőből, de 1792 februárjában már szánkókra kaptak. A Nagy-Aszabon levő erdőben február 22-én megjelent mintegy 200 „gyalog ember" szánkókkal, s mintegy 110 darabból álló fiatal fát vágott le. Az erdőkerülők feléje sem mertek menni „annyi elkeseredett embernek", mert azzal fenyegetőztek, hogy megölik és összetörik őket, mint a mákot [148]. Az egyik kerülőt meg is sebesítették. Ha az ispán kiment az erdőre, s megkérdezte tőlük: „Van-e cédulátok?" — azt felelték: „Minek a cédula, szabad az erdő!" [149] A nemesség a francia forradalom fejleményeitől és a kitörő parasztmozgalmaktól megrémülve visszavonult a Bécs ellen való fellépéstől és szembefordult a parasztmozgalmakkal. A Habsburgok ellen irányuló széles függetlenségi harc lehetősége ezzel szétfoszlott, s létrejött a Habsburg feudális abszolútizmus és a magyar feudális nemesség reakciós, ellenforradalmi szövetsége. Az egri felszabadulási (elibertációs) mozgalomnak 1795 január 27-én királyi végzés (resolutio) vetett véget, mely orvosolta ugyan a város több sérelmét, de végrehajtásának mindjárt a kezdetén újabb sérelmek támadtak, újabb per keletkezett [150]. A város panaszaira érkezett királyi végzés 8.-ik pontja a külső városbeliekkel (hóstyákkal) kapcsolatban úgy intézkedett, hogy az uradalmak a taksafizetések iránt állandó szerződést kössenek. Mivel a külvárosokra kivetett taksálás önkényes módja az adófizető nép számára nem nyújtott teljes biztonságot, a városi tanács azzal a kívánsággal lépett az uradalmak elé, hogy „a Hostya egy közönséges summában és átallyában határoztatna meg". A városi tanács a kettős földesurasághoz 1799 augusztus 14-én benyújtott folyamodványában — elég kényszeredetten 281