Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: A nemzedékváltás regénye (Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes)

célján túltekintő munkásmozgalommal a teljes azonosulást. Érthető módon, hiszen ezek a mozgalmak már a tőkés kizsákmányolás alapjait is kikezdték. Ez a folyamat, a történelmi fejlődés menetében bekövetkező nemzedékváltás — a megcsontosodott és egyre reakciósabbá váló birtokosmágnás vezetés és a célratörőbb, de kegyetlen burzsoázia között — közel sem lehetett ilven tisztán látott átalakulás még a radikális szociológia képviselői előtt sem. Azok előtt pedig, akiket éppenhogy érintett ennek az átalakulásnak a szele, még zavarosabban bontakozott ki ez d társadalmi kép. így Gárdonyi Géza is, aki tanúja volt ennek a csatározásnak, jó érzékkel csupán megérezni tudta a magyar fejlődésben jelentkező problémákat, de megérteni teljes mélységében sohasem. Érthető tehát Az öreg tekintetes szép művészi szándékának sok ellentmondása is. A regény megjelenésekor a kritika hangja is változó. A Budapesti Hírlap és a Pesti Napló dicsérő, de egyébként nem túl jelentős ismertetése mellett [5] figyelemre méltóbb a Katholikus Szemle kemény bírálata [6], Dicséri ugyan az elbeszélés könnyed természetességét, de a „költői igazságszolgáltatásinak, a századforduló idejére már rég anakronisztikus esztétikai elvét kéri számon az írótól. Ezzel a regény legnagyobb művészi értékét veti el: a régi tragikus bukásának bemutatását az új elleni harcában. Többek között ezeket olvashatjuk a bírálatban: „Azután meg lélektanilag is megokolatlan, hogy miért kell annak a jólelkű bogaras öreg úrnak nagyon is csekély hibái miatt oly tragikus módon elpusztulnia, míg vesztének tulajdonképpeni okozója, orvos veje, az ő pénzéből nyugodtan kártyázik tovább. Hol itt a költői igazságszolgáltatás? Az élet talán szolgáltathat példát az ilyen tragikumokra

; de ez ott is csak kivételes eset s p. költészetben sohasem lehet helyes. . ." Idézetünk utolsó mondata — szándéka ellenére — méltó elismerés is, mert kell-e nagyobb elismerés mint' az, hogy az élet éppen kivételességének tipikusságában szolgáltathat példát ilyen tragikumokra? 1908-ban az akadémiai Péczely-pályázatról szóló jelentés elismeréssel méltatja a „kiváló művészettel" fejlesztett „jellemrajzot" a regényben [7], és lényegében ezért jelentős Futó Jenő Gárdonyi-monográfiájának az elemzése is [8]. Futó Jenő Gárdonyi analitikus regényei közül ezt tartja legjobbnak, bár egyoldalúan törekszik „fajunk egyik legtipikusabb képviselőjének" beállítani a regény főhősét. A felszabadulás után Tóth Gyula és Z. Szalai Sándor közelítették meg legjobban Gárdonyi regényének lényegét az író kisregényeiről írott tanulmányukban, amely az általuk szerkesztett Gárdonyi-sorozat Dávidkáné című kötetének utószavaként jelent meg [9]. A regény kritikai értékelésének vázlatos bemutatása is mutatja a mű ellentmondásos fogadtatását. Az alábbiakban megkíséreljük mai szemmel részletesebben áttekinteni Az öreg tekintetes problémáit, bár álláspontunkat nem tekintjük véglegesen lezártnak. Az öreg tekintetes Csurgó Károlya ízig-vérig a régit, a megcsontosodott, konzervatív birtokos osztálynak a szemléletét hordozza. A vidéki, patriarkálisabb környezetből a fővárosba kerülve ezért kerül szembe minduntalan a kapitalista Budapest, számára érthetetlen je235