Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lökös István: Dayka Gábor utóéletéhez

Nagy Gáborral; az erdélyi nemes úrral, Cserey Farkassal; dunántúli hívével, Sárközi Istvánnal; s nem utolsó sorban báró Prónay Sándorral váltott leveleiben hozakodik elő Day kával [12 j. Szembetűnően körvonalazódnak most már szándékai, elképzelései e levelekben. Ugyanakkor kiderül: számos probléma, nehézség gátolja a munka menetét. Prónaynak írott levelében például (1805 szeptember 21.) az anyagi nehézségekre éppúgy fényderül, mint a cenzúra várható akadékoskodására: „Fordított egyveleg írásimnak mindenik kötete 800 fntnál többe kerül, 's erszényem ezt nem győzi egj^szerre. . . Ezen felyűl Sylvesternek Grammaticáját 's Dayka Gábornak verseit nyomtattatom. . . Sylvester felől azt reméltem, hogy Eggenberger a' maga költségén fogja kiadni. , . Daykának Abelardját 's Heloízát, Colardeau után, ki nem lehet adni a' Censúra miatt. De azért tíz árkusnyi verse maradt kiadható" [13] Nyilván Prónayt is anyagi áldozathozatalra szeretné bírni, amikor külön felhívja a figyelmét, hogy Dayka, Prónayné „. . .atyja költeményét, a' testvére Gróf Toroczkainéra, német Alexandrinusokra fordította. A versek rosszak: de azt mutatják, hogy Dayka a' nagy Teleki' érdemeit ismerte" [14], (Kiemelés tőlem. LI.) Október 1-én ismét Kiss Jánoshoz intéz egy a kiadás céljának szempontjából érdekes levelet. Félreérthetetlenül a klasszicizmus híve szólal meg itt is, aki Kisben a klasszicizmusában osztozó társat, szellemi partnert tisztelte. „Én 14 nap olta Daykát készítem sajtó alá. A' versek nem tennének eggy jó kötetet; tehát melléjek aestheticai és í/rammfaticai] jegyzéseket ragasztok, hogy ifjú Költőink lássák, mit kell követniek, kerülniek" [15]. (Kiemelés tőlem. LI.) Lényegében itt mondja ki először határozottan: a Dayka-versek kiadásával a magyar literatura meg jobbítását, s saját irodalmi ízlésének népszerűsítését kívánja elérni. Természetes tehát, hogy a fentiek mellett e levélben még külön is hangsúlyozza: „Ez a' munka előttem igen kedves foglalatosság. . ., 's óhajtanám, hogy az ollyan Olvasónak, mint KIS és Prónay tessék" [16]. S ezt még meg is toldja egy lépéssel, (megintcsak klasszicizmusát aláhúzandó!) közli Kissel, hogy beiktat egy Goethe-fordítást is Dayka versei közé, amely saját fordítása ugyan, de mindenképp helyettesíti majd Daykáét is, amely elveszett: „Tegnap estve arra emlékeztem, hog}'' 1794-ben Lőcsén mulatván, eggy délutánt Daykával Göthének apró dalainak olvasgatásában töltöttem el. Dayka provocált, hogy fordítsuk mind ketten ezt a' dalát: »Ach wer bringt die schöne Tage Jene Tage der ersten Liebe, Ach wer bringt nur eine Stunde Jener holden Zeit zurück! Einsam nähr' ich meine Wunde, Und mit stets erneuter Klage Traur' ich ums verlorne Glück. Ach wer bringt die schöne Tage Jener holden Zeit zurück!« 223