Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

A sommás, elmarasztaló bírálat helyett érdemes kissé megvizsgálnunk azt, hogy az író egyéb műveiben — a „Szép új világ"-ot megelőző és azt követő regényeiben, tanulmányaiban — milyen pedagógiai elveket vall. Sűrűn szereplő attitűd Huxley műveiben a polgári társadalmi rend nihilisztikus bírálata, az egyoldalú, lexikális irodalmi és történelmi tanulmányok kárhoztatása (pl.: „ Antic Hay", magyarul: „Légnadrág és társai", I., III. fej.). Szereplői olykor azon tépelődnek, hogy a régi generáció biztonságérzete elmúlt, ok „rosszkor jöttek a világra". („A szerelem útjai", III. fej.) Hibáztatja a modern államokban folyó elnyomó, uniformizáló nevelést is. („Grey eminence", 1943. — X. fej.) Nem célunk felsorolni, milyen gyakran és szívesen foglalkozik kritikai éllel a modern polgári nevelés fogyatékosságaival — a rendkívül művelt, széles látókörű, liberális polgár szemszögéből. Némelykor ilyen kiélezett ellentmondásokra is felhívja a figyelmet: a kisgyermeket szabadságra, értelmességre, felelősségtudatra és önkéntes szolidaritásra nevelik, — ezzel szemben a nagyobbakat, serdülteket a hagyomány passzív elfogadására, uralkodásra vagy alárendeltségre szoktatják. (A. Huxley: Ends and means. — 1938. London, Chatto & Windus. — 178. old.) Az optimizmust, a szocializmust ellenben mindig elvetette: „Minden ember bolond — olvashatjuk az „És múlnak az évek" c. regényében (II. rész, VII. fejezet) —, aki optimista valamely helyzetet illetőleg, amelyre nézve a tapasztalat azt mutatja, hogy az optimizmusnak semmi jogosultsága nincsen. Mikor Róbert Owen befogadott egy sereg félkegyelműt, alkalmatlant, és megrögzött csirkefogót és azt várta, hogy új és jobb társadalommá fognak szerveződni, tökkelütött hülye volt, semmi több." Sűrűn foglalkoztatja a polgári család hanyatlása, a szexualitás, az elfojtás, a gátlások — ezekről mintha a freudizmus szellemében írna, de ilyenkor is kíséri az elmaradhatatlan irónia. (Vö. pl. „Nyár a kastélyban", VII. fej.) Kevés modern író van, aki olyan szívesen foglalkozott volna a modern pszichológiával, mint Huxley. De magát az egész tudományt torz fintorral nézi, a „legkülönösebb tudomány"-nak nevezi, dogmatikusnak, elméletiednek, túl általánosítónak, túlzottan leegyszerűsítőnek tartja. (Huxley: Collected Essays. Harper & Brothers, New York, 1958. — 319— 326. old.) Ezekután nem csoda, ha Pavlovot és a feltételes reflexekről szóló tanítást is eltorzítja, teljesen hibásan értelmezi. „A vak Sámson"ban (VII. fejezet) így nyilatkozik például: „Feltételekhez kötött reflex. Mennyi örömet szerzett nekem az öreg Pavlov, mikor először olvastam. Minden emberi igényesség végleges leleplezése, valamennyien senkik és barmok vagyunk. Van — van, szagoljuk meg a lámpaoszlopot, emeljük fel a lábunkat, temessük el a csontot. .. Minden kornak megvannak a maga lélektani forradalmárai ... a XX. század is termett egy rakás leleplezőt, Freudot, majd mikor Freud hanyatlani kezdett, Pavlovot és a behavioristákat. Feltételek2* 19