Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

Az „Embergyár'

'--ban már embrió-állapotban olyan tulajdonságokat gyakoroltatnak (kondicionálnak), oltanak be az egyes kasztok egyedeibe, ami a Világállam terveinek, érdekeinek megfelel. így pl. a „delta"kasztbeli gyermekeikbe a könyvektől, virágtól való tartózkodást, ellenérzést akarják beoltani. Ezért az óvódáskorú „delta"-kasztbeliekhez a könyveik, virágok megjelenéséhez fülsiketítő lárma, kellemetlen elektromos áramütés kapcsolódik. E kondicionálás következménye: a „delta"kasztbeliekben félelem, irtózás fog kifejlődni a könyvekkel, virágokkal szemben. Ehhez hasonlóan az alacsonyaibbrendű kasztokból igyekeznek kiölni a természet szeretetét. Erre azért törökszenek a vezetők, mert a természet helyett inkább az olcsó szórakozóhelyek felé kívánják vonzani a munkásságot. (Ez emeli a fogyasztást és az uralkodó kasztok jövedelmét.) Az ilyen irányú kondicionálás egv másik érdekbe ütközik azonban. Mi történik a közlekedési vállalatokkal, ha az emberek kerülik a szabad természetet? Erre a dilemmára is megvan azonban a megoldás. Az alsóbb kasztokba, a munkásokba beleoltják azt a törekvést is, hogy szívesen keressék fel a városszéli sportpályákat. A két említett „nevelési módszer": az embriók edzése, kezelése és a kisgyermekek „kondicionálása" mellett harmadik módszerként alkalmazzák még a szuggeszitiós eljárás sajátos esetét, az ún. „hypnopaedia"-1. A szerző elbeszéli, hogy ennek lényegére egy véletlen eset vezette i'á a Világállam urait. Egy Ruben Rabinovits nevű kisfiú elszenderedett, miközben szólt a rádió. Felébredve, másnap jól emlékezett arra a Shawdrámára, amelyet álmában (vagy félálmában) a rádióban játszottak. E tapasztalat alapján dolgozták ki a „hypnopaedia" módszerét. Ennek lényege, hogy a gyermek alvása köziben mikrofonon végtelen sokszor ismétlik a Világállam kaszt-rendszere szempontjából fontos erkölcsi normákat. Pl. az „alfa"-kasztbeliek számára az uralkodásra termettséget, a kiválóság tudatát. Az alacsonyabb kasztbeliek fülébe olyasmit suttog a mikrofon, hogy legyenek megelégedettek sorsukkal, a magasabb kasztbelieknék engedelmeskedni kell, de nem irigylésre méltók — az alacsonyább kasztok viszont tökéletlenek, megvetendők stb. Nem követjük nyomon az utópikus regény meséjét. Csupán annyit állapítunk meg, hogy az egész társadalmi berendezkedés, nevelésügy a sivár mechanizmus boldogtalan világa. Maga a szerző eléggé nyíltan megvallotta, hogy utópiájában milyen elméleteket „fejlesztett tovább", torzított a maga szemüvegén keresztül, pesszimista konklúzióval, utópisztikussá. FORD, PAVLOV és FREUD — e három gondolkodó szerepel Huxley „Világállam"-ának inspirálójaként. Más kérdés, hogy mennyire sikerült — és egyáltalán mennyire sikerülhet — a jelzett három gondolkodó eszméinek együttes érvényesítése, eklektikus felhasználása egy utópián belül. Elképzelése a fordizmusban találta meg legavatottabb előképét. Ami a pavlovi és freudi tanítások felhasználását illeti — e tekintetben inkább csak bizonyos momentumokat alkalmaz, lényegéiben azonban sajátos torzításokkal, félreértésekkel terhelten. 2 17