Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Nagy orosz nyelvészek. I. A. Baudouin de Courtenay, a modern nyelvtudomány úttörője

képző Iszótárát kezünkbe vesszük, látjuk, hogy Baudouin elve érvényesül benne. Csak a mai, élőnyelv alapos ismeretének birtokában nyúlhatunk tehát mélyebbre, a nyelv múltjába — mondja Baudouin és ez a megállapítása összhangban van mai felfogásunkkal is. Ezért tisztelhetjük benne a harcos emberen, a nagy tudóson kívül a modern nyelvészeti irányzatok egyik ősét is, akinek tanulmányaiban — mint látni fogjuk — a strukturalizmus, a matematikai nyelvészet több tétele is kifejezésre jut már. A következőkben megkíséreljük helyesen értékelni Baudouin történeti szerepét az általános nyelvészet fejlődésében. Reméljük, hogy ezzel mind a magyar szlavisztikának, mind az általános nyelvész szakembereknek, de elsősorban a nyelvészet iránt érdeklődő tanár kartársainknak jó szolgálatot teszünk. * 1.1. Jan Baudouin de Courtenay munkássága a modern nyelvészeti irányzatok egyik forrásának tekinthető. Nevéhez nyelvtudományi irányzatok kapcsolódnak. Ö volt a megalapítója az ún. kazányi, leningrádi és varsói iskolának [2], Ma, amikor nézetei, elvei már a nyelvészeti köztudat alkotó elemévé váltak, sok tanítása nem hat ránk az újdonság erejével, ismerős számunkra. De akkor, amikor J. Baudouin de Courtenay leírta őket, újdonságot jelentettek a nyelvtudományban és mereven szemben álltak az általában elismert és hirdetett igazsággal. Napjainkban, amikor a graféma, fonéma, morfé-ma, szintagma műszavakat használjuk, akkor esetleg nem tudjuk, hogy ezek a fogalmak J. Baudouin de Courtenay nevéhez fűződnek, ha nem is mindenben egységes a mi értelmezésünk és használatunk az övével. 1.2. Hazánkban J. Baudouin de Courtenay fonológiai nézeteit Laziczius Gyula ismertette fonológiájában. Ebben a tanulmányában, ahol röviden jellemezte a „szláv" „Saussure" nyelvészeti munkásságát is, párhuzamot von F. de Saussure és a kazányi iskola megalapítójának munkássága között. Laziczius elsősorban Baudouin de Courtenay fonológiai nézeteit ismerteti és másirányú tevékenységét csak általánosságban jellemzi. Kiemeli, hogy a fonológia megalapítóját az analógia szerepe érdekelte, a nyelvjárás-kutatás, a szláv összehasonlító nyelvészet, és hogy a lengyel nyelvtörténet területén fejtett ki jelentős tevékenységet. Megemlíti, hogy Baudouint a múlt képe a jelen szempontjából érdekli [3]. A lazicziusi terjedelemnél többet hazánkban azóta sem kapott Baudouin de Courtenay munkásságának méltatása. A magyar szakirodalomban Bárczi Géza méltatja Bevezetés a nyelvtudományba című művében, ahol róla, mint a fonológia megalapítójáról ír [4], Fonéma definícióját alkalmazza Dr. Bihari József és Horváth Tibor Észrevételek a fonéma problémájához c. tanulmányában [5], A következő magyar szerző, aki a kazányi iskola munkássága kapcsán megalapítójának nézeteit vázolja, Papp Ferenc, aki Űj irányzatok a szovjet nyelvtudományban c. munkájában és A nyelv szóbeli és írásbeli tanulmányozásának néhány kérdése c. orosz nyelvű értekezésében utal a baudouini 170