Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr Bakos József: Comenius tankönyvei: III—IV. az Atrium és a Schola Ludus
hető (non tantum intelligibilis), hanem kellemesen gyönyörködtető (Svaviter deleetabilis) és hatásos (meggyőző) (etiam acute penetrabilis) is legyen, nemcsak az erre a célra felhasználható nyelvi, stilisztikai és retorikai eszközöket (vö. pl. Rhetor colorat Verba Tropis, sentential figuris, pronuntiationem Gestu . . . stb.) sorolja fel, hanem megvilágosító példákkal is szemlélteti azokat és több példája a Schola Ludus szövegében is funkciót tölt be. A hatodik darab szereplőinek típusnevei is érdekes példákat szolgáltatnak a nevek metaforikus vagy éppen metonimikus használatára is: Ambitiosus, Voluptuosus, Avarus, Amphiethus stb. Az utóbbi nevet pl. nem véletlenül viseli az: a szereplő, akinek magatartása, életszemlélete arról árulkodik, hogy gyönge akaratú, erősen befolyásolható, s ingadozó jellem, s ha két út között kell választania, nem tudja melyiket válassza. E hatodik rész első jelenete sokkal teatrálisabb, drámaibb jellegű!, mint az előző f ejezeteké volt. A szereplő személyek viselkedésére, mozgására külön és 'bőven ad utasításokat Comenius (lente obambulare, jam humi oculos fingens, jam ad coelum elevans, stb., stb.). A Quid agam? Quid non agam? kérdések felvetésével áll közönsége elé az ingadozó jellemű Amphiethus is. A drámai elevenség nem hiányzik abból a részletből sem, amely azt mutatja be, hogyan találkozik az az ifjú ember azokkal, akiktől kétkedéseire várja a helyes eligazítást. Gyorsan peregnek azok a jelenetrészek is, amelyekben Ambitiosus (a ,Becsvágyó'), Opulentus (a ,Gazdag'), Licentiosus (a ,Szabados', a féktelen'), Voluptuosus (az ,Élveteg', a .Kéjelgő'), mutatják meg valódi lényüket, próbálják meggyőzni az ifjú kétkedőt arról, hogy az ő útjuk a helyes, a követendő út: Licentiosus: Veni, ergo, Adolescens! Ego te licentiam vitae docebo . .. Opulentus: (Numis concrepans!) En aureae Felicitatis tesseram! stib. A hatalmat (opes), a kincset és a gyönyört (voluptates) ígérő személyek, s a helyes utat kereső ifjú ember motívuma nem véletlenül nyert szépirodalmi (drámai) feldolgozást oly gyakran. A „mese", a „szituatio" már önmagában vett érdekessége azt eredményezte, hogy a Schola Ludus e részletének nyelvi formálása, a dialógus elevensége a valódi drámai alkotások nyelvéhez méltó magaslatokra is eljut: „Nunc ecce vivimus! Vivamus ergo! Deliciisque nostris fruamur dum Terra sinit . . . Nam quid est phantasticum illud, quod Virtutem vocant aut Honestatem, nisi constrictum esse et ligatum? ut te mente, oculis, lingua, manibus, pedibus, etiam, movere non audeas, nisi quantum et quomodo, leges permittunt. Delirii species, juvenem ad carceres festinare, non verő soluta agendi libertate gaudere . . . Semper ne sub ferula esse? Semper alieno arbitrio agi . . . Hem semper puerum! Imo infantem!" stb., stb. (Pars VI. Act. I. Sc. II.) Az sem véletlen, hogy Comenius latin nyelvét elítélők a Schola Ludus e darabjának nyelvezetét, nem támadták, pedig a Schola Ludus nyelvével kapcsolatban is voltak fenntartásaik, s különösen sokat gáncsoskodtak a mesterségek világát bemutató részletek nyelvével kapcsolatban. 11* 163