Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr Bakos József: Comenius tankönyvei: III—IV. az Atrium és a Schola Ludus

tájékoztatást a korszerű nyelvpedagógiai elvekről és a gyakorlati módokról. Az akkori magyar valóságban távlatot nyitogató volt az a beszédrészlet is, amelyben az egyik szereplő (a Scholarcha!) az iskole, az oktatás, a nevelés igazi céljairól deklamál: ,,Scholam vellem. quae verissima esset Humanitatis Officina", amelyben úgy oktattassanak és neveltessenek az ifjak, hogy ne csak a nyelvben legyenek jártasak,, hanem az egész életre hasznos ismeretek birtokába is juthassanak. Az iskolának ugyanakkor ki kell csiszolnia az elme tükrét a bölcsességre (vö. „Edoctus nimirum circa omnia recte Sapere" [Act. II. Sc. IV.]), idomítani, képezni kell a kezet a művészi, az alkotó s általában a munkálkodó tevékenységre („omnia recte agere"), nevelni a nyelvet az ékesen folyó beszédre (de omnibus recte loqui). Olyan polgárokra van ugyanis a hazának szüksége, akik mindent bölcsen gondolnak el, helyesen és szépen beszélnek, s alkotó tevékenységük aktív a közjó érdekében is. A Didacticus röviden beszél a korszerű oktatási folyamatokról, módokról is. Egyetlen mondatba sűrítve jellemzi a hasznos és korszerű tanítás lényegét: ,,Bene docere est, utquis Cito, Jucunde, Solideque discat, efficere!" (Pars IV. Act. II. Sc. V.) S nem véletlen, hogy az ellentétes értelmű szópárok felsorakoztatásával azt is bemutatja, ki a rossz pedagógus: . . Male dooet, qui tarde, qui moleste, qui mutile, ad scientiam promovet." (Act. II. Sc. V.) Valóban egészséges légkör kellett ahhoz, hogy a tanító- és a tanulóközösség együttes gyülekezetében ilyen nyíltan beszélnek a szereplők a jól és rosszul tanító pedagógusról. Ez a színdarab' a nevelőtestület számára is olyan tükör volt, amibe belenézve ki-ki saját arcát (erényét vagy hibáit) is szemlélhette benne. A Didacticus nyíltan és őszintén azt is feltárja, milyen hibák tapasztalhatók az iskola gyakorlatában, különösen a nyelvoktatás területén. S nem véletlen az sem, hogy éppen ezekben a dialógusokban arról is szó esik, hogy könnyebbé, kellemesebbé, azaz élvezhetőbbé is kell tenni az iskolai nyelvi oktatást. Ugyanakkor azt is a közönség elé tárja a Didacticus, miért van szükség a rest tanulókkal szemben alkalmazandó szigorú intézkedésekre is. A pataki, illetve a magyar valóság negatívumai között Comenius gyakran emlegeti a tanulók fegyelmezetlenségét, hanyagságát stb. Az ellene való küzdelem pedagógiai hátterét is igen gyakran megvilágította, s a következetes szigorúság mellett tett hitet, de itt a Didacticus szájába mégis ezt a mondatot adja: „Ludimagister tarnen plagosus esse caveat!" (Act. II. Sc. V.) Comenius ebben a darabban sűrítve, de nagyon szemléletesen (életszerűen) azt is bemutatja, milyen legyen a helyes irányú együttműködés az elmélet és a gyakorlat között. Ilyen korszerű felfogásban és módszerrel mutatja be Comenius a Schola Ludusban az írás-olvasás tanítás újszerű menetét az „élő abéce" segítségével. Amikor azt a kérdést is felteszi az egyik szereplő, hogy jó-e, használható-e, s tetszett-e ez a módszer (Quid haec Methodus placet?), a válasz rá: Igen, mert „bona est, quia simplex et suavis in forma ludi, non terret Ingenia, sed allicit" (Act. III. Sc. II.) 156